Bucsy Levente |
Arra a Szentföldre, ahová Ferenc pápa
most, első saját szándékú külföldi útján látogat, a keresztények számára
a kilátástalanság a hétköznapok meghatározója – kétharmaduk el akarja
hagyni otthonát. Eközben viszont rengeteg a zarándok, akik ha a
tendencia folytatódik, hamarosan csak múzeumba járhatnak Jézus életének
helyszíneire.
Keresztények nem csupán zarándokként vagy turistaként tűnnek fel a Szentföldön, annál is inkább, mert hiszen a Földnek ez a pontja az újszövetségi bölcső. A XIV. században a ferencesekre bízta
VI. Kelemen pápa a mindinkább keveredő vallási összetételű Szentföld
keresztény misszióját, de – a politika, és főleg az elmúlt évtizedek
hatására már csak a legkitartóbb keresztények élnek ott, ahol Jézus
Krisztus – a legtöbben a hétköznapok élhetetlensége és a kettős szorítás
miatt máshová költöznek. A szentföldi keresztények helyzetéről
beszéltünk az oda rendszeresen zarándokutakat szervező ferences atyával,
Tóth Vencellel – a szombaton kezdődő pápalátogatás előtt egy nappal.
– A Bibliában Az apostolok cselekedeteiben olvasni, miként terjedt el
a kereszténység Krisztus után. Először Antióchiában nevezték az új
vallás követőit „christianusoknak”, vagyis Krisztus követőinek. A hit
főképp Szent Pál munkálkodása révén terjedt el a Római Birodalomban.
Nyilván a rómaiak irányából és máshonnan is volt üldöztetés, magát Szent
Pált is Rómában fejezték le Nero császár idején. De folyamatosan egyre
nőtt a kereszténység követőinek száma, és Nagy Konstantin császár
államvallássá is nyilvánította – említi nagy vonalakban a kezdeteket
Tóth Vencel, hozzátéve, ezt követően a Közel-Keleten sokáig
háborítatlanul élhettek az Újszövetség hívei.
Az írás folytatása itt olvasható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése