Oldalak

péntek, február 21, 2014

Csak a gyakorlatban megélt hit az igazi – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

Egy olyan hit, amely nem terem gyümölcsöt, nem hit. Ezt állapította meg a Szentatya a péntek reggeli szentmisén, amelyet a 90. születésnapját ünneplő Silvano Piovanelli bíborosért ajánlott föl. A firenzei nyugalmazott érseknek a pápa megköszönte munkáját, tanúságtételét és jóságát.

A világ tele van olyan keresztényekkel, akik sokat hangoztatják a Hiszekegy szavait, de abból keveset ültetnek át a gyakorlatba. Vagy olyan tudósokkal, akik a teológiát egy sor lehetőség közé sorolják anélkül, hogy ez a tudomány konkrétan kihatna az életükre. Erre a veszélyre már kétezer évvel ezelőtt fölhívta a figyelmet Szent Jakab apostol, s az ő levelét idézte homíliájában Ferenc pápa. Megállapítása egyértelmű: az a hit, amely nem terem gyümölcsöt az életben és a tettekben, az nem hit.

„Gyakran mi is hibázunk ebben: ’De hiszen nekem nagy hitem van’ – halljuk olykor. ’Én hiszek mindent, mindent…’ És talán ennek az embernek langyos, gyenge az élete. A hite olyan, mint egy elmélet, amely nincs jelen aktívan az életében. Jakab apostol amikor a hitről beszél, éppen a doktrínáról szól, arról, amit a hit tartalmaz. De ti ismerhetitek valamennyi parancsolatot, minden próféciát, az összes hitigazságot, de ha ezt nem ültetitek át a gyakorlatba, a tettek szintjére, akkor nem használ. Elmondhatjuk elméletileg a Hiszekegyet akár hit nélkül is, és sokan így is tesznek. Az ördögök is! Az ördögök nagyon jól tudják, mit mondunk a Credóban és tudják, hogy az az igazság!”

Ferenc pápa szavait visszhangozzák Jakab apostol levelét: „Hiszed, hogy egy az Isten és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt és mégis remegnek!” (Jak 2,19) A különbség az, hogy az ördögöknek nincs hitük, hiszen a hit nem egy ismeretet jelent, hanem azt, hogy megkapjuk Isten üzenetét, amelyet Krisztus hozott el. Az evangéliumban két árulkodó jele van annak, aki tudja, mit kell hinnie, de nincs hite. Az első jel a kazuisztika: ezt azok képviselik, akik megkérdik Jézustól, hogy kell-e adót fizetniük vagy hogy a férj hét testvére közül melyiknek kell feleségül vennie özvegyét. A második jel az ideológia:

„Jézus idejében is voltak olyan keresztények, akik a hitet mint eszmék rendszerének gondolták. János apostol azt mondja róluk, hogy ők az antikrisztus, a hit ideológusai bárhová is tartozzanak. És azok, akik vagy a kazuisztikába vagy az ideológiába esnek olyan keresztények, akik ismerik a tanítást, de nincs hitük, akár az ördögöknek. Azzal a különbséggel, hogy az ördögök remegnek, ők viszont nem: nyugodtan élnek” – mondta még Ferenc pápa.

Ezzel ellentétben az evangéliumban megtaláljuk azoknak a példáit is, akik nem ismerik a tanítást, de nagy hitük van. Gondoljunk csak a kánaáni asszonyra, akinek hite kigyógyította leányát a megszállottságból, vagy a szamariai asszonyra, aki megnyitja szívét, mert nem elvont igazságokkal találkozott, hanem magával Jézus Krisztussal. Ilyen volt még a vak is, akit Jézus meggyógyított és akit ezért a farizeusok és a törvénytudók kivallattak. Erre ő egyszerűen letérdel és imádja azt, aki meggyógyította őt.
Ez a három személy megmutatja nekünk, hogy hit és tanúságtétel elválaszthatatlan egymástól – mondta Ferenc pápa, majd így fejezte be homíliáját:
„A hit találkozás Jézus Krisztussal, Istennel, abból születik és elvisz a tanúságtételhez. Ezt akarja mondani nekünk az apostol: a tettek nélküli hit, ami nem ragad magával, nem vezet el a tanúságtételhez, az nem hit. Csak szavak együttese, semmi más, csak szó”.

(gá)
Forrás: Vatikáni Rádió

Nincsenek megjegyzések: