Biztosan élnek még benned olyan elképzelések az életről, amelyeknek folyton utána szisszensz.
Talán azt gondolod róluk, hogy ha megvalósultak volna, akkor ma „minden” másképp alakul....
Talán egy fiúra/férfire gondolsz, talán egy lányra/nőre...
Talán egy foglalkozást gyászolsz magadban...
Talán egy eseményt, amelyről most azt gondolod: életed nagy lehetősége volt, s Te elszalasztottad.
Talán egy alkalmat, amelytől más megfosztott, s Te mai napig is neheztelsz ezért rá...
Ismerem ezeket a csalóka múlt-képeket.
Ismerem ezeket a lidércfényeket.
Istenem, hogy tudnak néha fájni!
Pedig ha tudnád, hogy mennyi energiát rabolnak el Tőled.
Ha tudnád, hogy mennyire visszahúznak az előrehaladásban.
Ha tudnád, mennyire akadályai a boldoggá válásnak.
Azért, mert csüngsz rajtuk,
nem engeded el őket,
két kézzel kapaszkodsz ezekbe az illúziókba.
Mert miközben siratsz valamit, ami soha nem volt a Tied, és amiről nem tudod bizonyossággal, hogy boldoggá tett volna-e vagy sem,
nem tanúsítasz kellő figyelmet a jelennek,
s eliramlik, homokként kicsordogál ujjaid közül az élet.
A múltban élsz!
Ébredj!
Hagyd a régi illúziókat!
Ne kövesd tovább a lidércfényeket!
Ülj le és vizsgáld meg:
Milyen célt akarsz elérni?
Vannak még célok, amelyek rád várnak!
Milyen lehetőségeid vannak ennek a célnak az eléréséhez?
Vannak még lehetőségek, amelyekre eddig talán nem is figyeltél fel!
Milyen eszközök állnak rendelkezésedre?
Vannak még eszközök a Te kezedben is!
S ha ezekre a kérdésekre megkeresed a választ, akkor majd – Isten segítségével, aki ha bezár egy ajtót, mindig kinyit Neked egy ablakot! – el is fogod érni a boldogságodat!
Erre tanít adventben Isten!
Stuttgart, 2013-11-30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése