Oldalak

csütörtök, október 17, 2013

Napi gondolatok: ,,Szívesebben meghalok, hogy megnyerjem Krisztust, mint hogy király legyek az egész föld felett.''

ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC püspök és vértanú
 
ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogány-keresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidó-keresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.
 
Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kísérő katonák önkényessége miatt. Szmirnából levelet intézett a római egyházhoz, s ebből láthatjuk, milyen kegyetlenül bántak vele útközben a katonák: ,,Szíriától Rómáig, szárazon és vízen, éjjel és nappal vadállatokkal küzdök, tíz leopárdhoz (azaz egy katonai osztaghoz) kötözve. A jótékonyságra ezek csak rosszabbakká válnak. Sértegetéseik közepette még inkább tanítvánnyá válok...'' (5,1).
 
Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Mikor a vadállatok széttépték a szentet, Traianus császár elismeréssel így nyilatkozott: „Nagy a keresztények bátorsága! Hol van egy görög, aki így tudna meghalni a maga isteneiért?”
Halálát bátran fogadta, mert „szép dolog eltávozni ebből a világból, eltűnni belőle, és Istenhez menni, hogy benne feltámadjunk”- vallotta. A mintaszerű püspököt, aki még az apostoli időkben építette minden erejével az Egyház alapjait, lángoló hitéért ,,Istenhordozónak'' nevezték.
Tertullián mondja: „A mártírok vére keresztények magva”. Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték
 
Gondolat: Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

Nincsenek megjegyzések: