szombat, augusztus 10, 2013

Szent Lőrinc diakónus és vértanú emléknapja

„Aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven arat.”
A szent vértanúk vetettek a legbővebben, mint Lőrinc diakónus is, mert önmagukat adták oda egészen elégő áldozatul.
De figyeljünk csak Urunk szavára: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért.”
És az Apostoléra: Vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

Az Úr Jézus és apostola is a szeretetet említi, amely nélkül mindenféle áldozat saját kevélységünk és önzésünk bő vetése lenne csupán, és így a búzaszem tényleg elveszne és elpusztulna, mert csak a szeretet és művei maradnak meg az örök életre.

Ha a testem máglyára vetése szeretet nélkül értéktelen, sőt bűnös dolog lenne, akkor viszont a bő vetés nem a világ szemében nagy tetteket jelenti, hanem a nagy szeretetet.
Szűz Mária és Szent József Názáretben „bőven vetettek” – pedig csak a napi teendőiket végezték, Lisieux-i Szent Teréz is „bőven vetett”, pedig csak a kolostori napirendet tartotta be, mert Isten szentjeinek az életében a szeretet volt a bő vetés.

A búzaszem elhalása nem megsemmisülés, hiszen ha teljesen elrothadna, nem csírázna, nem hajtana ki, és nem hozna termést.

Akkor leszek bő termést hozó búzaszem, ha belehullok a földbe, vagyis meghalok mindennek, amit a világ életnek nevez, és csak az Istentől kapott szeretetemet tartom életnek. Ha semmi mást nem akarok, mint megtanulni szeretni. Aki nem hull bele a földbe, vagyis nem hal meg sok mindennek, abban ez az egy szükséges, ez a halhatatlan élet kezd pusztulni.

Mindezt bizonyítva láthatjuk magunk körül és magunkban, mint félelmetes lehetőséget. Magként a földbe hullani annyi, mint örök hűségben és termékenységben élni a szent házasságot, vagy a szüzességet az Isten országáért, vagy felszentelt szolgaként szeretetből szolgálni.
Szükséges először is egy nagy döntés: ez a földbe hullás. De még lényegesebb, hogy ez csak szeretetből és csak a szeretetért történhet.
Az ilyen földbe hullott élet egészen biztosan bő termést hoz, hiszen bő volt a vetés: mert az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adok, hanem hogy mindent odaadok, szeretetből.

2Kor 9,6-10; Jn 12,24-26

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések:

Nagycsütörtök: a legnagyobb szeretet pillanatai a legnagyobb árulás alkalmaivá is válhatnak

Lábmosás március 28., csütörtök Jn 13,1-15 Galaczi Tibor SP elmélkedése Fájdalmas tapasztalatunk, hogy nagyon sokszor az emberi életben a le...