A kecskeméti Máltai Szeretetszolgálat épületében kezdjük beszélgetésünket Rigóné Kiss Évával.
– Milyen lelkiséggel vezeti a helyi szervezet munkáját?
– Katolikus, keresztény lelkiséggel, nekem nagyon sokat segített az
indulásnál, hogy egy kiváló atya felnőtt hittanos csoportjába jártam. Ők
a Fokoláré közösség tagjaként tevékenykedtek, s ott a gyakorlatban
éltük át, hogyan tudunk segíteni a másik embernek. S ezt mindig nagy
kedvességgel, empátiával tették. Ez jó alapot jelentett ahhoz, hogy itt a
Máltai Szeretetszolgálatban helyt tudjak állni, mely kiegészült a
máltai lelkiséggel.
– Hogyan került a szegények közelébe?
– A Fokoláré közösség volt mindennek az alapja, innen kerültek át a munkatársak, amikor megalapítottuk a Szeretetszolgálatot. Onnan pedig egyenes út vezetett a jelenlegi helyzethez, hiszen évről-évre, illetve ciklusonként többször újraválasztott a közösség, s arra kért, vigyem közös dolgainkat tovább és segítsük a szegényeket!
– A Fokoláré közösség volt mindennek az alapja, innen kerültek át a munkatársak, amikor megalapítottuk a Szeretetszolgálatot. Onnan pedig egyenes út vezetett a jelenlegi helyzethez, hiszen évről-évre, illetve ciklusonként többször újraválasztott a közösség, s arra kért, vigyem közös dolgainkat tovább és segítsük a szegényeket!
– Néhány évvel ezelőtt a Rózsahölgyek fogadalomtételével és
találkozójával hívta fel a hölgyekre sokak figyelmét. Kik ezek a
Rózsahölgyek?
– Régóta érzékeltem, hogy a szegényekkel történő mindennapi munka rendkívül szép és mély. De ha az ember túl sokat látja az emberi nyomorúság különböző formáit, akkor óhatatlanul felébred benne a vágy, hogy valami finomat, légiest, romantikusat lásson. S mivel a Szent Erzsébet Emlékév óta szoros kapcsolatban dolgozunk a Magyar Rózsaegyesülettel – aktív résztvevői vagyunk az évenkénti rózsakiállításoknak, a kreatív igazgatósága nálunk honol –, a rózsa, a virág, a szépség, a báj, a kellem okán hoztuk össze a hölgyeket, akik nem biztos, hogy épp mosogatni akarnak egy nappali melegedőben, de a maguk nőiességével megpróbálnak másokon segíteni...
– Régóta érzékeltem, hogy a szegényekkel történő mindennapi munka rendkívül szép és mély. De ha az ember túl sokat látja az emberi nyomorúság különböző formáit, akkor óhatatlanul felébred benne a vágy, hogy valami finomat, légiest, romantikusat lásson. S mivel a Szent Erzsébet Emlékév óta szoros kapcsolatban dolgozunk a Magyar Rózsaegyesülettel – aktív résztvevői vagyunk az évenkénti rózsakiállításoknak, a kreatív igazgatósága nálunk honol –, a rózsa, a virág, a szépség, a báj, a kellem okán hoztuk össze a hölgyeket, akik nem biztos, hogy épp mosogatni akarnak egy nappali melegedőben, de a maguk nőiességével megpróbálnak másokon segíteni...
A folytatás itt olvasható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése