2013.08.28. 01:06 korizoli
Augusztus
20. számomra egy meglepetés nap volt, mert előző nap este kaptam egy
szlovák rendtársamtól egy telefonos kérést, hogy egy Panamából jött
jezsuita szeretne Pestre látogatni, tudnák-e segíteni neki az
eligazodásban. Őszintén szólva nem voltam túl lelkes a kérésre, mert két
napra rá kollégiumi táborba készültem és még csomó mindent szerettem
volna elintézni előtte. No de ha vendég jön Krisztus jön –ősi szerzetesi
mondással igyekeztem motiválni magam és megmutattam a vendégnek az
ünneplő főváros nevezetességeit. Szép ez a város, sőt gyönyörű és szép
volt a körmenet és az ünnepi tűzijáték is, jó volt olyan sok, főleg
fiatal mosolygós embert látni hazafelé menet a pesti éjszakában. Kicsit
panamai rendtársam csodálkozó szemével is láthattam mindezt.
Panama a világ egyik legerőszakosabb országa. Naponta 15-20 embert ölnek meg. A maffia, a drogkereskedők és a hadsereg között oszlik meg a hatalom, gyakorlatilag teljes a létbizonytalanság, kiszámíthatatlan minden. Az állam nem működik, a tisztviselők teljesen korruptak. Rendtársam elbeszélését hallgatva az esti tűzijáték után az fogalmazódott meg bennem, hogy mi tulajdonképpen áldottak vagyunk, jobban is, mint gondolnánk. Minden problémánk és megosztottságunk ellenére, azért van annyi szép, amiért hálát adnunk. Olyan sok helye van ennek a bolygónak ahol az emberek nagyon nagyon szívesen cserélnének velünk.
Panama a világ egyik legerőszakosabb országa. Naponta 15-20 embert ölnek meg. A maffia, a drogkereskedők és a hadsereg között oszlik meg a hatalom, gyakorlatilag teljes a létbizonytalanság, kiszámíthatatlan minden. Az állam nem működik, a tisztviselők teljesen korruptak. Rendtársam elbeszélését hallgatva az esti tűzijáték után az fogalmazódott meg bennem, hogy mi tulajdonképpen áldottak vagyunk, jobban is, mint gondolnánk. Minden problémánk és megosztottságunk ellenére, azért van annyi szép, amiért hálát adnunk. Olyan sok helye van ennek a bolygónak ahol az emberek nagyon nagyon szívesen cserélnének velünk.
Mikor mindez megfogalmazódott bennem még nem tudtam, hogy milyen volt az István a király új bemutatója és hogy milyen heves reakciók fogják követni Alföldi Róberték produkcióját. Először az internetes és a sajtó visszhangokat olvastam, csak később néztem meg a darabot. Az olvasott vélemények erősebb érzéseket váltottak ki belőlem. A látvány már nem volt annyira felkavaró számomra, talán mert felkészültem rá. A darab alapkoncepciója, hogy kortárs megközelítést választott és nem a történelmi jelmezeket, az kifejezetten tetszett. Ugyanakkor bizonyos részeknél csak fogtam a fejem és csak azt tudtam mondani, hogy szörnyű. Fájdalmasnak éltem meg.
Tovább itt olvasható az írás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése