A
hit nem azt jelenti, hogy egy kis vallásossággal feldíszítjük
életünket- fejtette ki a Szentatya augusztus 18-án délben, a Szent Péter
téren összegyűlt hívekhez intézett beszédében. Hangsúlyozta, hogy a hit
nem egyeztethető össze az erőszakkal, és nem jelent semlegességet.
Megemlékezett a Fülöp-szigeteken történt kompbaleset áldozatairól és a
hívek imáit kérte Egyiptom békéjéért.
Kedves Testvérek, jó napot kívánok! – kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt a vasárnapi olvasmányokra és idézett a Zsidókhoz írt levélből: „Fussuk meg kitartással az előttünk lévő küzdőteret. Tekintsük föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra” (Zsid 12,1-2). Ezt a kifejezést különlegesen hangsúlyoznunk kell a Hit évében. Az egész év során mi is szegezzük tekintetünket Jézusra, mert a hit, amivel „igent” mondunk az Istennel való gyermeki kapcsolatra, Tőle, Jézustól származik. Jézus az egyetlen közvetítője ennek a kapcsolatnak, ami közöttünk és mennyei Atyánk között fenn áll. Jézus a Fiú és mi Őbenne vagyunk az Atya gyermekei.
Ezen a vasárnapon azonban Isten Szava tartalmazza Jézusnak egy olyan szavát is, ami zavart kelthet bennünk, amit el kell magyaráznunk, mert különben félreérthetjük. Jézus így szól tanítványainak: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést” (Lk 12,51). Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a hit nem egy dekoratív, díszítő elem; megélni a hitet nem azt jelenti, hogy életünket feldíszítjük egy kis vallásossággal, mintha egy torta lenne, amire tejszínhabot tesznek. Nem, a hit nem ezt jelenti.
A hit azzal jár, hogy Istent választjuk életünk kritériumának és alapjának. Isten pedig nem üres, nem semleges, Isten mindig pozitív, Isten a szeretet és a szeretet pozitív! Azután, hogy Jézus a világba jött, nem tehetünk úgy, mintha nem ismernénk Istent. Mintha egy elvont, üres dolog lenne, pusztán névleges vonatkozási pont. Nem, Istennek van konkrét arca, van neve: Isten az irgalmasság, Isten a hűség, élet, amely önmagát adja mindnyájunknak. Ezért mondja Jézus, hogy megosztottságot hoztam; nem azért, mert Jézus meg akarja osztani az embereket, éppen ellenkezőleg: Jézus a mi békénk, a mi kiengesztelődésünk! De ez nem a sírhelyek békéje, nem semlegesség. Jézus nem semlegességet hoz magával, ez a béke nem a minden áron való kompromisszum. Jézust követni azt jelenti, hogy lemondunk a rosszról, az önzésről és a jót, az igazságot, az igazságosságot választjuk, még akkor is, ha ez áldozatot kíván és azt, hogy lemondjunk saját érdekeinkről. És ez valóban megosztáshoz vezet; tudjuk jól, hogy ellenkezést vált ki még a legszorosabb kapcsolatok esetében is.
Azonban jól figyeljük meg: nem Jézus az, aki megosztja az embereket! Ő megadja a kritériumot: választhatunk, hogy önmagunkért, vagy Istenért és a többiekért akarunk-e élni; azt akarjuk, hogy szolgáljanak minket, vagy mi szolgálunk; saját énünknek engedelmeskedünk, vagy Istennek. Ebben az értelemben válik Jézus „ellentmondás jelévé” (vö. Lk 2,34).
Tehát az evangéliumnak ez a szava egyáltalán nem ad rá engedélyt, hogy a hit terjesztéséhez felhasználjuk az erő eszközét. Éppen ellenkezőleg: a keresztények igazi ereje az igazság és a szeretet ereje, amely azzal jár, hogy lemondunk az erőszak minden formájáról. A hit és az erőszak összeegyeztethetetlenek egymással! – ismételte meg erőteljesen a pápa. A hit és az erő azonban összetartoznak. A keresztény nem erőszakos, de erős. És honnan jön erőssége? A szelídségből, a szelídség erejéből, a szeretet erejéből.
Kedves barátaim – folytatta beszédét Ferenc pápa – Jézus rokonai között is voltak néhányan, akik egy bizonyos ponton nem osztoztak abban, ahogy Jézus élt és prédikált (vö. Mk 3,20-21). Anyja azonban mindig hűségesen követte, szíve tekintetét Jézusra, a Magasságbeli Fiára és misztériumára szegezte. És végül Mária hitének köszönhetően, Jézus hozzátartozói az első keresztény közösség tagjaivá váltak (vö. ApCsel 1,14).
„Kérjük Máriát: segítsen nekünk is, hogy tekintetünket Jézusra szegezzük, és mindig kövessük őt, még ha ennek az árát meg is kell fizetnünk.
Mindig emlékezzetek rá: Jézust követni nem jelent semlegességet, azt jelenti, hogy teljes egészében hozzá csatlakozunk, a hit nem egy díszítő elem, hanem a lélek ereje!” – mondta a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.
(vm)
Kedves Testvérek, jó napot kívánok! – kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt a vasárnapi olvasmányokra és idézett a Zsidókhoz írt levélből: „Fussuk meg kitartással az előttünk lévő küzdőteret. Tekintsük föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra” (Zsid 12,1-2). Ezt a kifejezést különlegesen hangsúlyoznunk kell a Hit évében. Az egész év során mi is szegezzük tekintetünket Jézusra, mert a hit, amivel „igent” mondunk az Istennel való gyermeki kapcsolatra, Tőle, Jézustól származik. Jézus az egyetlen közvetítője ennek a kapcsolatnak, ami közöttünk és mennyei Atyánk között fenn áll. Jézus a Fiú és mi Őbenne vagyunk az Atya gyermekei.
Ezen a vasárnapon azonban Isten Szava tartalmazza Jézusnak egy olyan szavát is, ami zavart kelthet bennünk, amit el kell magyaráznunk, mert különben félreérthetjük. Jézus így szól tanítványainak: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést” (Lk 12,51). Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a hit nem egy dekoratív, díszítő elem; megélni a hitet nem azt jelenti, hogy életünket feldíszítjük egy kis vallásossággal, mintha egy torta lenne, amire tejszínhabot tesznek. Nem, a hit nem ezt jelenti.
A hit azzal jár, hogy Istent választjuk életünk kritériumának és alapjának. Isten pedig nem üres, nem semleges, Isten mindig pozitív, Isten a szeretet és a szeretet pozitív! Azután, hogy Jézus a világba jött, nem tehetünk úgy, mintha nem ismernénk Istent. Mintha egy elvont, üres dolog lenne, pusztán névleges vonatkozási pont. Nem, Istennek van konkrét arca, van neve: Isten az irgalmasság, Isten a hűség, élet, amely önmagát adja mindnyájunknak. Ezért mondja Jézus, hogy megosztottságot hoztam; nem azért, mert Jézus meg akarja osztani az embereket, éppen ellenkezőleg: Jézus a mi békénk, a mi kiengesztelődésünk! De ez nem a sírhelyek békéje, nem semlegesség. Jézus nem semlegességet hoz magával, ez a béke nem a minden áron való kompromisszum. Jézust követni azt jelenti, hogy lemondunk a rosszról, az önzésről és a jót, az igazságot, az igazságosságot választjuk, még akkor is, ha ez áldozatot kíván és azt, hogy lemondjunk saját érdekeinkről. És ez valóban megosztáshoz vezet; tudjuk jól, hogy ellenkezést vált ki még a legszorosabb kapcsolatok esetében is.
Azonban jól figyeljük meg: nem Jézus az, aki megosztja az embereket! Ő megadja a kritériumot: választhatunk, hogy önmagunkért, vagy Istenért és a többiekért akarunk-e élni; azt akarjuk, hogy szolgáljanak minket, vagy mi szolgálunk; saját énünknek engedelmeskedünk, vagy Istennek. Ebben az értelemben válik Jézus „ellentmondás jelévé” (vö. Lk 2,34).
Tehát az evangéliumnak ez a szava egyáltalán nem ad rá engedélyt, hogy a hit terjesztéséhez felhasználjuk az erő eszközét. Éppen ellenkezőleg: a keresztények igazi ereje az igazság és a szeretet ereje, amely azzal jár, hogy lemondunk az erőszak minden formájáról. A hit és az erőszak összeegyeztethetetlenek egymással! – ismételte meg erőteljesen a pápa. A hit és az erő azonban összetartoznak. A keresztény nem erőszakos, de erős. És honnan jön erőssége? A szelídségből, a szelídség erejéből, a szeretet erejéből.
Kedves barátaim – folytatta beszédét Ferenc pápa – Jézus rokonai között is voltak néhányan, akik egy bizonyos ponton nem osztoztak abban, ahogy Jézus élt és prédikált (vö. Mk 3,20-21). Anyja azonban mindig hűségesen követte, szíve tekintetét Jézusra, a Magasságbeli Fiára és misztériumára szegezte. És végül Mária hitének köszönhetően, Jézus hozzátartozói az első keresztény közösség tagjaivá váltak (vö. ApCsel 1,14).
„Kérjük Máriát: segítsen nekünk is, hogy tekintetünket Jézusra szegezzük, és mindig kövessük őt, még ha ennek az árát meg is kell fizetnünk.
Mindig emlékezzetek rá: Jézust követni nem jelent semlegességet, azt jelenti, hogy teljes egészében hozzá csatlakozunk, a hit nem egy díszítő elem, hanem a lélek ereje!” – mondta a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.
(vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése