Oldalak

csütörtök, június 06, 2013

„Nem bűn Istennek panaszkodni szenvedésünkről, hanem olyan ima, ami az Úr szívéig hatol” – Ferenc pápa szerda reggeli szentmiséje

Május 5-én, szerdán reggel Ferenc pápa Szent Márta Házban bemutatott szentmiséjén jelen volt az Istentiszteleti Kongregáció és a Vatikáni Apostoli Könyvtár néhány tagja. A pápával koncelebrált többek között Antonio Cañizares Llovera bíboros, Cesare Pasini prefektusa és Joseph Di Noia érsek.

Szent Bonifác vértanú püspök liturgikus emléknapján Ferenc pápa az első olvasmányból kiindulva Tóbi és Sára történetéhez fűzte gondolatait. Két igaz emberről van szó, akik drámai helyzetben élnek. Tóbi megvakul, annak ellenére, hogy jótetteket hajt végre, életét is kockára téve. Sárát pedig hét férfinek adták feleségül, akik azonban mind meghaltak még az esküvő előtt. Végtelen fájdalmukban mindketten azért imádkoznak Istenhez, hogy vessen véget életüknek. „Határhelyzetben élő emberekről van szó, akik a lét küszöbe alatt élnek és keresik a kiutat. Panaszkodnak, de nem káromolják Istent.

Istennek panaszkodni nem bűn” – mondta a pápa, majd felidézett egy személyes epizódot. Egy pap azt mondta egyszer egy asszonynak, aki Istennek panaszkodott az őt sújtó csapások miatt: „Folytassa csak, ezek is az ima egy formái”. Az Úr meghallgatja panaszainkat. Gondoljunk csak Jákobra, aki a III. fejezetben elátkozza születése napját. Jeremiás szintén így szól könyve XX. fejezetében „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem”. Panaszkodnak, de nem az Urat átkozzák azokban a helyzetekben. Ezek emberi magatartások.

Sokan vannak, akik határhelyzetben élnek: éhező gyermekek, menekültek, terminális, végső stádiumban lévő betegek. A mai evangéliumban a szadduceusok Jézus elé tárják egy asszony ügyét, aki hét férfi özvegye. Elvontan, szív nélkül beszélnek az asszonyról, mint egyfajta aszeptikus, steril laboratóriumról. Egy erkölcsi kérdést jelentett az ügy. Amikor azokra az emberekre gondolunk, akik annyit szenvednek, akkor erkölcsi esetként, puszta ideaként gondolunk rájuk, vagy szívünkkel, testünkkel? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd így folytatta:

„Nekem nem tetszik, amikor ezekről a dolgokról akadémikus szinten, nem emberi módon beszélnek, mint a statisztikai adatok esetében, de nem pusztán akkor. Az egyházban is sokan vannak ebben a helyzetben”. Ezekben az esetekben azt kell tenni, amit Jézus mond: imádkozni kell. Imádkozzunk értük – mondta a Szentatya. „Lépjenek be szívembe, nyugtalanítsák szívemet: testvérem szenved.

Ez a szentek közösségének misztériuma: imádkozzunk az Úrhoz: „Nézd Uram, ez az ember sír, szenved. Imádkozzunk testünkkel is, ne csak a gondolatokkal. Imádkozzunk a szívünkkel” – hangzott Ferenc pápa felhívása.

Tóbi és Sára imái, bár azt kérik az Úrtól, hogy vessen véget életüknek, reményre adnak okot. Isten ugyanis meghallgatja imáikat, de nem úgy, hogy elveszi életüket, hanem meggyógyítja Tóbit és végre férjet ad Sárának. „Az ima mindig eljut Isten dicsőségére, ha a szív imája” – mondta a pápa. Amikor azonban pusztán egy erkölcsi eset, mint a szadduceusok esetén, akkor nem jut el soha Istenhez, mert nem lép ki belőlünk, valójában nem érdekel bennünket, csupán egy intellektuális játékról van szó.

Ferenc pápa arra szólította fel a híveket, hogy imádkozzanak a drámai helyzetekben élő, szenvedő emberekért, akik Jézushoz hasonlóan kiáltják: „Atyám, miért hagytál el engem?” Imádkozzunk, hogy imánk eljusson Istenhez és mindannyiunk számára hozzon egy kis reményt” – fejezte be szerda reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)

Nincsenek megjegyzések: