„Leplezzük le a bálványokat, melyek akadályozzák az istenszeretetünket” – Ferenc pápa beszéde a csütörtök reggeli szentmiséjén

„Kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyian bálványimádók vagyunk, de az Istenhez vezető út az iránta való kizárólagos szereteten keresztül vezet” – tanította Ferenc pápa a csütörtök reggeli szentmiséjén a Szent Márta házban, melyen José Vitti, a brazil Curitiba érseke, Juan Segura, a spanyol Ibiza és Chirayath Anthony, az indiai Sagar főpásztora vett részt. Jelen voltak még az Apostoli Könyvtár munkatársai, Ambrogio Paizzoni helyettes prefektus vezetésével.

Amikor az írástudó Jézushoz közeledik, hogy megkérdezze, melyik az első a parancsok közül, valószínű, hogy a szándéka nem egészen ártatlan. Ferenc pápa az emberi magatartás értékelésével kezdte a homíliáját, arra az írástudóra utalva, aki a mai szentmise evangéliumában Jézushoz fordul, hogy „próbára tegye”, sőt hogy „tőrbe csalja őt”. Amikor pedig Jézus az Írást idézi - „Halld, Izrael, az Úr a te Istened, az egyetlen Úr” - és az írástudó jóváhagyja a választ, a pápa felhívta a figyelmet Jézus magyarázatára: „Nem vagy messze Isten Országától”. Valójában „ez a nem vagy messze” megjegyzés azt akarta mondani az írástudónak, hogy „te nagyon jól ismered az elméletet”, de „még messze vagy az Isten Országától”, vagyis „tovább kell haladnod az úton, hogy valósággá alakítsd ezt a parancsolatot, amíg Isten megvallása életúttá nem válik benned”.

„Nem elég mondani: „De én hiszek az Istenben, és hogy Isten az egy Isten”. Mindez jó, de hogyan éled ezt az életutadon? – tette fel a kérdést a pápa. Mi ugyanis hogyan mondhatjuk, hogy „az Úr az egyetlen Úr” és rajta kívül nincsen más”, ha úgy élünk, mintha ő nem lenne egyetlen Isten, mintha rendelkezésünkre állna egy másik istenség… Ez a bálványimádás veszélye! A bálványimádásé, amit a világ szelleme hoz nekünk. Jézus pedig nagyon világosan nemet mond e világ szellemének. Az utolsó vacsorán kéri is az Atyját, hogy szabadítson meg bennünket a világ szellemétől, mely bálványimádásba sodor bennünket”.

A bálványimádás – folytatta Ferenc pápa – nagyon kényes kérdés, mert mindannyiunknak meg van a maga rejtett bálványa. Az életutunk pedig, hogy megérkezzünk, hogy ne legyünk távol az Isten Országától, megkívánja ezeknek a „bálványoknak a leleplezését”. Egy ilyen kitaposott út a Bibliában Ráchel, Jákob felesége történetében olvasható, aki színleli, hogy nincsenek nála bálványok, jóllehet atyjának házából magával hozta azokat a nyereg alatt. Ferenc pápa minket is figyelmeztet: „mi is elrejtjük bálványainkat a nyergeink alatt, pedig azokat fel kell kutatni és meg kell semmisíteni”.

Az Isten iránti hűség azt kéri tőlünk, hogy űzzük el a bálványokat, melyek a személyiségünkben, életmódunkban rejlenek. Hiszen éppen ezek a bálványok okozzák, hogy nem vagyunk hűségesek a szeretetben. Amikor Jakab apostol mondja: „Aki e világ barátja, az az Isten ellensége”, hozzáteszi: „házasságtörő”. Szemrehányást tesz nekünk, ezzel a jelzővel „Ti, házasságtörők!”. Miért? Mert aki evilág barátja, az bálványimádó, nem hűséges Isten szeretetéhez. Az Isten Országában bennünket előrevivő út a hűség útja, mely az esküvői szeretethez hasonlít.

„Ezekkel a kicsi, vagy talán nem is olyan kicsi bálványimádásunkkal – kérdezte végül Ferenc pápa – hogyan tudunk nem hűségesek maradni Isten olyan nagy szeretetéhez? Hogy mégis megtegyük azt, Jézusban kell bíznunk, aki maga a „teljes hűség” és aki „úgy szeretett bennünket”. Ezért kérjük tőle: „Uram, te annyira jó vagy, taníts bennünket, hogy napról napra mind közelebb legyünk hozzád az utunkon, miközben megszabadulunk a bálványainktól. Igen, nehéz ez, de el kell kezdenünk…, kérjük hozzá még ma Jézustól a kegyelmet!”

(vl)

Forrás: Vatikáni Rádió