Hagyni,
hogy szeressen bennünket az Úr, nehéz feladat, de kérjük ezt Istentől –
így buzdított Ferenc pápa a Szent Márta Házban péntek reggeli
szentmiséjén. Utalt Jézus Szentséges Szívének ünnepére. A szertartáson
jelen voltak a Vatikáni Titkos Levéltár munkatársai. A pápával
koncelebrált Jean-Louis Bruguès érsek, a Római Szentegyház levéltárosa
és Sergio Pagano érsek, a Levéltár prefektusa.
Jézus nagyon szeretett bennünket, nem szavakkal, hanem tettekkel és életével. Ferenc pápa több alkalommal megismételte ezt a megállapítást homíliája során Jézus Szentséges Szívének ünnepén, amelyet a szeretet ünnepének nevezett. Egy olyan szív emléknapja ez, amely nagyon szeretett. Olyan szeretet ez, utalt Szent Ignác szavára, amely inkább tettekben, mint szavakban nyilvánul meg, továbbá, amely elsősorban adni és nem kapni akar. E két kritérium jelenti az igaz szeretet tartóoszlopait és a Jó Pásztor az, aki Isten szeretetét teljességében képviseli. Ismeri egyenként bárányait, mert a szeretet nem elvont vagy általános, hanem minden egyes ember felé irányul.
Egy olyan Isten, aki szeretetből közeledik hozzánk, együtt jár népével, amely eljut egy elképzelhetetlen ponthoz. Szinte elképzelhetetlen, hogy maga az Úr eggyé válik közülünk, együtt jár velünk, majd velünk és egyházával marad az Eucharisztiában, Isten Szavában, a szegényekben. Ez jelenti a közelséget: a pásztor közel áll nyájához, bárányaihoz és ismeri mindegyiket.
Az Ezekiel próféta könyvéből vett részletet magyarázva Ferenc pápa rávilágított Isten szeretetének egy másik aspektusára: az elveszett, megsebesült és beteg bárány gondozására.
Gyengédség! – hangsúlyozta. Az Úr gyengéden szeret bennünket. Az Úr ismeri a simogatás művészetét, Isten gyengédségét. Nem szavakkal szeret bennünket. Közelünkbe lép és gyengéden adja nekünk a szeretetét. Közelség és gyengédség! Az Úr szeretete e két módon jut el hozzánk. Szeretetét akár a legkisebb dolgokon keresztül is átadja nekünk, gyengédségével. Ez erős szeretet, mert a közelség és a gyengédség megmutatják nekünk Isten szeretetének erősségét! – mutatott rá a pápa.
Úgy szeretitek egymást, ahogy én szerettelek benneteket? – tette fel a kérdést a Szentatya. Kiemelte, hogy a szeretetnek közelednie kell a másik emberhez. Olyannak kell lennie, mint az irgalmas szamaritánus szeretete, ami a közelség és a gyengédség jegyében fejeződik ki. De hogyan adjuk vissza mindezt a szeretetet az Úrnak? Ez az a másik téma, amellyel Ferenc pápa foglalkozott homíliájában. A kérdésre válaszolva kijelentette: csak úgy, ha szeretjük Őt, közelébe lépünk, gyengédek vagyunk Vele, de ez nem elég.
Eretnekségnek tűnhet, amit mondok, de a legnagyobb igazság! – jegyezte meg a Szentatya. Isten szereteténél nehezebb az, hogy átengedjük magunkat Isten szeretetének. Ezt kérjük tehát Istentől a mai szentmisében: Uram, szeretni akarlak, de tanítsd meg nekem ezt a nehéz tudományt, azt a nehéz szokást, hogy hagyjam, hogy szeress, hogy a közelembe lépj és hogy érezzem a gyengédségedet! Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet! – zárta homíliáját Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséjén a Szent Márta Ház kápolnájában.
(sv)
Jézus nagyon szeretett bennünket, nem szavakkal, hanem tettekkel és életével. Ferenc pápa több alkalommal megismételte ezt a megállapítást homíliája során Jézus Szentséges Szívének ünnepén, amelyet a szeretet ünnepének nevezett. Egy olyan szív emléknapja ez, amely nagyon szeretett. Olyan szeretet ez, utalt Szent Ignác szavára, amely inkább tettekben, mint szavakban nyilvánul meg, továbbá, amely elsősorban adni és nem kapni akar. E két kritérium jelenti az igaz szeretet tartóoszlopait és a Jó Pásztor az, aki Isten szeretetét teljességében képviseli. Ismeri egyenként bárányait, mert a szeretet nem elvont vagy általános, hanem minden egyes ember felé irányul.
Egy olyan Isten, aki szeretetből közeledik hozzánk, együtt jár népével, amely eljut egy elképzelhetetlen ponthoz. Szinte elképzelhetetlen, hogy maga az Úr eggyé válik közülünk, együtt jár velünk, majd velünk és egyházával marad az Eucharisztiában, Isten Szavában, a szegényekben. Ez jelenti a közelséget: a pásztor közel áll nyájához, bárányaihoz és ismeri mindegyiket.
Az Ezekiel próféta könyvéből vett részletet magyarázva Ferenc pápa rávilágított Isten szeretetének egy másik aspektusára: az elveszett, megsebesült és beteg bárány gondozására.
Gyengédség! – hangsúlyozta. Az Úr gyengéden szeret bennünket. Az Úr ismeri a simogatás művészetét, Isten gyengédségét. Nem szavakkal szeret bennünket. Közelünkbe lép és gyengéden adja nekünk a szeretetét. Közelség és gyengédség! Az Úr szeretete e két módon jut el hozzánk. Szeretetét akár a legkisebb dolgokon keresztül is átadja nekünk, gyengédségével. Ez erős szeretet, mert a közelség és a gyengédség megmutatják nekünk Isten szeretetének erősségét! – mutatott rá a pápa.
Úgy szeretitek egymást, ahogy én szerettelek benneteket? – tette fel a kérdést a Szentatya. Kiemelte, hogy a szeretetnek közelednie kell a másik emberhez. Olyannak kell lennie, mint az irgalmas szamaritánus szeretete, ami a közelség és a gyengédség jegyében fejeződik ki. De hogyan adjuk vissza mindezt a szeretetet az Úrnak? Ez az a másik téma, amellyel Ferenc pápa foglalkozott homíliájában. A kérdésre válaszolva kijelentette: csak úgy, ha szeretjük Őt, közelébe lépünk, gyengédek vagyunk Vele, de ez nem elég.
Eretnekségnek tűnhet, amit mondok, de a legnagyobb igazság! – jegyezte meg a Szentatya. Isten szereteténél nehezebb az, hogy átengedjük magunkat Isten szeretetének. Ezt kérjük tehát Istentől a mai szentmisében: Uram, szeretni akarlak, de tanítsd meg nekem ezt a nehéz tudományt, azt a nehéz szokást, hogy hagyjam, hogy szeress, hogy a közelembe lépj és hogy érezzem a gyengédségedet! Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet! – zárta homíliáját Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséjén a Szent Márta Ház kápolnájában.
(sv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése