Napi gondolatok: Isten háza az imádság háza Mk 11,11-26

Romváros - Efezus - Szilveszter archívum

Az evangéliumi részletben megfogalmazott két jelképes cselekedetnek és a hozzájuk fűzött
magyarázatnak keretében az evangelista arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus eljövetelével lezárult az ószövetségi világ, s megkezdődött a minden nép számára elérhető újszövetségi üdvrend.
   

 A fügefa megátkozása annak a zsidóságnak elutasítását szimbolizálja, amely nem nyitotta meg templomát Jézusnak és valamennyi népnek. Az üdvösség közvetítése szempontjából Izrael terméketlen fává lett, s ezzel a fával az isteni gazda már nem tud mit kezdeni. - A templom megtisztításának szimbolikája ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza. Az árusok és pénzváltók jelenléte a templom külső udvarában ('a pogányok udvarában') önmagában véve nem jelent semmiféle rendellenességet (az áldozati állatok megvásárlásához és a templompénz befizetéséhez ugyanis szükség volt ezekre az intézményekre). Jézus tehát nem rendet akart csinálni, nem egyszerűen reformot akart bevezetni, hanem a népek számára zárt templom lerombolását és annak az új templomnak épülését akarta szimbolizálni, amely már nemcsak Izrael tulajdona, hanem minden nép számára az imádság háza.

Ez az új templom ő maga, akin keresztül minden nép elérheti Istent. - S az imádságnak ebben a mindenki számára megnyíló házában nem a zsidósághoz tartozás, nem a vélt érdemek a fontosak, hanem egyedül a hit, az Istenbe vetett feltétlen bizalom.
  

Mindennek személyes életünk számára is van mondanivalója. Isten üdvösségközvetítőkként akar bennünket használni. Ha elzárkózunk előle, ha gettó-szellemtől vezérelve nem közvetítjük Őt minden embertársunk felé, félő, hogy a terméketlen fügefa vagy a felforgatott templom sorsára jutunk. Ezt a sorsot elkerülendő a mai napon azért imádkozzunk, hogy Jézus tanításában elmélyülve és a kiválasztottság gőgjétől megszabadulva erős hittel tudjuk sugározni az örömhírt valamennyi embertársunk felé.