Apor Vilmos püspök élete, vértanú halála, boldoggá avatása
Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból Segesvárott.
Apját korán elveszítette, anyja egyedül nevelte 6 testvérével együtt.
Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai Jezsuita kollégiumban végezte,
teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust.
A nagyváradi egyházmegye papjaként előbb Gyulán volt segédlelkész, majd
a háború alatt katonalelkész egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi
szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak 1918-tól 1941-ig,
püspöki kinevezéséig. Plébános korában nagy érzékenységet tanúsított a
szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak.
Felkarolta a munkás ifjúságot és sokat tett a művelődésért is.
Püspöki székét 1941. március 2-án foglalta el.
Működésére rányomta bélyegét a háború réme. Bár nagyon sokat tett az
ifjúság valláserkölcsi nevelése érdekében - népfőiskolát alapított a
falusi ifjúság számára - a szegények ügyét itt is szívügyének
tekintette. Nevét mégis főként az igazságtalanul üldözöttek védelmében
végzett tevékenységével örökítette meg. Saját biztonságát is kockáztatta
az erőszakos törekvésekkel szemben, mindent elkövetett az
üldözöttekért. Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit befogadott
és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Számítva a brutalitás
veszélyére, kijelentette: „Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét”.
Ez be is következett akkor, amikor részeg orosz katonák a pincében
tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akartak vinni, ő pedig
ellenállt. A katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye
most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a
gyomrán érte. A katonák elmenekültek és senkinek sem lett bántódása.
Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleum
lámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni, imádkozott
papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és azokért, akik meglőtték. Majd április 2-án éjfél után meghalt.
Testét
ideiglenesen a Kármelita templom kriptájába temették. Gyóntatója
írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt,
hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert - mint írta - a püspök
szent volt. Közben elkészült a vörös márvány szarkofág, Boldogfai Farkas
alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve testének ünnepélyes
felhozatala a Kármelita templom kriptájából. Az ezt megelőző napon
azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta a felhozatalt. Csak 1986. május 23-án lehetett a vértanú püspök testét méltó sírhelyére temetni. Azóta ott pihen és a hívek virággal halmozzák el sírját.
A szarkofágot Mattiony Eszter hímeskő alkotása veszi körül a falon. A
Jó Pásztort ábrázolja, aki életét adta juhaiért és két jelképes alak a
babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és a liliommal, a női
ártatlanság jelképével, aminek a védelmére adta életét.
Apor
Vilmos boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel
kellett függeszteni és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő
munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az ún. poziciót – amely a boldoggá
avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza – díszkötésben
nyújtották át a Szentatyának győri látogatása alkalmával, amikor a
vértanú püspök sírjánál imádkozott. A boldoggá avatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson.
Hivatalos emléknapja május 23-án van, vagyis a végső
nyughelyére helyezés évfordulóján. Ezen a napon kívül a győri
Bazilikában minden hónap első hétfőjén szentmise van a tiszteletére. Dr.
Pápai Lajos megyéspüspök kinevezte a szentté avatási eljárás
posztulátorát. Ezzel kezdetét vette a szentté avatási eljárás.
Boldog Vilmos püspök vértanú közbenjárására már eddig is sok imameghallgatás történt.
A forrás itt érhető el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése