Oldalak

kedd, április 30, 2013

2013. májusi imaszándékok

Általános szándék: Hogy azok, akik igazságot szolgáltatnak, mindig csorbítatlan becsületességgel és egyenes lelkiismerettel cselekedjenek. 

Problémáknak szinte mérhetetlen tömege nehezedik jelen világunkban az igazságosság gyakorlására; olyan erényről van szó, mely arra ösztönöz és kötelez, hogy mindenkinek megadjuk, ami megilleti. A pápa (XVI. Benedek és Ferenc egyaránt) egy konkrét és gyakorlati szempontra összpontosítja figyelmét, és azt kéri: imádkozzunk azokért, akik ilyen vagy olyan módon és különböző szinteken igazságot szolgáltatnak. Más szóval azt kéri: imádkozzunk az Úrhoz a bírákért, vagyis mindenkiért, akiknek a szerepe a legszélesebb értelmében és valóságában megfelel ennek az elnevezésnek.
A szentatya nagyon jól tudja, hogy az igazságosság ténylegesen az lesz, amilyen formában kiszolgáltatják és alkalmazzák, és hogy igazságosság nélkül lehetetlen arra a békére törekedni, amelyre minden szív vágyik, mint arra a legfőbb jóra, amely nélkül sem a személyek, sem a családok, sem a népek nem képesek méltó életet élni.
Napjainkban siralmas gyakorisággal figyelhetjük meg, hogy a bírák nem élveznek megbecsülést és bizalmat. Korunknak ez az egyik nagy baja. Olyan nép ugyanis, amelynek nincs bizalma bírái iránt, mindig végtelenül boldogtalan nép lesz.
Jézus azt mondta: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot.” (Mt 5,6.) Hívőkként azt kell tőle kérnünk, hogy visszanyerjük, gyorsan és minden szempontból, azokra irányuló elvesztett bizalmunkat, akiknek szent kötelessége, hogy igazságot szolgáltassanak.
Egyetlen módja van annak, hogy eljussunk erre a szükséges és sürgető bizalomra: azok, akik igazságot szolgáltatnak, amint azt a pápa jelzi, „csorbítatlan becsületességgel és egyenes lelkiismerettel” tegyék. Becsületüknek köszönhetően tényleg messze kerülnek mindenfajta önkényes visszaéléstől azzal a hatalommal, amelyet az igazságszolgáltató a kezében tart. Az, aki igazságmunkáló lelkiismerettel cselekszik, biztosítottnak tudhatja magát, hogy hűségesen megtartja azt a rendet, amelyet Isten akar. Isten az ilyen lelkiismeretnek feltárja magát, és lelkiismeretünkön sugalmazza nekünk azt, ami jó és igazságos, és mindig arra sürget, hogy tegyük meg a jót, és kerüljük a rosszat (Gaudium et spes 16).

(José María Díaz Moreno jezsuita, a kánonjog tanára spanyol egyetemeken)
 
Missziós szándék: Hogy a szemináriumok, különösen a missziós országok szemináriumai, Krisztus Szíve szerinti lelkipásztorokat képezzenek, akik teljesen az evangélium hirdetésére szentelik magukat. 

Fokvárosban (Dél-Afrika) a leendő kispapok egy előkészítő évet töltenek el. A szemináriummal szemben gyönyörködve szemlélhetik a Táblahegyet. Hozzáértő papi csoport nyújt nekik emberi, tanulmányi és lelki bevezetést képzésük további éveihez. Ezzel kezdődik annak megvalósulása, hogy „Krisztus Szíve szerinti lelkipásztorokká” váljanak.
Dél-Afrika különféle országaiból származnak, és fajilag, nyelvileg, kulturálisan is meglehetősen sokfélék: zuluk, baszotók, hererók, fehérek. . . A nevelőknek igazi kihívás ennyiféle vidám fiatalból összetartó, tevékeny közösséget kialakítani, melyet a Krisztus-szeretet éltet. Sokan először kerültek ki természetes közösségükből, több száz, sőt ezer kilométerre szülőföldjüktől. Fokváros csábítja a turistákat, de nem feltétlenül a családjukhoz erősen kötődő fiatalokat. Ilyen helyzetben kell meghallaniuk Krisztus hívását: „Kövess engem!”
Nevelőik csodálattal szemlélik nagylelkű erőfeszítéseiket és a közösségben kialakuló szellemet: reggeli elmélkedés, nekifeszülés a tanulmányoknak (biblia, lelkiség, liturgia, angol nyelv...). Hiányos előképzésük, családjuk szegénységének emléke többeket nyugtalanít: talán mégse kellett volna...
A legtöbben úttörők: otthoni környezetükből elsőnek hallották meg a papi hivatást. Helyi egyházuk legyen majd büszke rájuk! Ha esetleg el kell hagyniuk a szemináriumot, ez is hiteles keresztény hivatásuk megvalósulása legyen.
Abban a világban, amelyben élnek, pappá válni egyfelől kiemelkedés a környezetből, másfelől viszont szegény és nem könnyű egzisztencia. Az általános életszínvonal emelkedőben van ugyan, de megvannak és meglesznek a sajátos nehézségek: apartheid, a szegény fekete többséghez tartozás, a katolikusok csekély aránya (10 %).
A fokvárosi kisszemináriumban és a világ minden hasonló intézményében élni és tanulni: igazi hitaktus, és abban áll, hogy a fiatalok Isten kezébe teszik életüket, jövőjüket. Buzgón imádkozzunk értük!
(Curis Chatteris atya nyomán, aki Dél-Afrikában az imaapostolság országos igazgatója és az említett szemináriumban a fiatalok lelki vezetője)

Forrás: Jezsuita. hu
Nagy Ferenc SJ

Nincsenek megjegyzések: