Tanulságos történet: Találkoztam Istennel… - margójára

Tabernákulum

A „Találkoztam Istennel”, vagy az „Istennel ebédeltem” című történet világosan és érhetően beszél arról, hogy hogyan lehet Vele találkozni, hogy hogyan lehet Őt felismerni az embertársban.

Ennek kapcsán jutott eszembe a ’90-es évek elején olvasott könyv, amelyben André Frossard ezt írja: „Van Isten. Én találkoztam Vele!” (A könyv címe: Van Isten – Találkoztam Vele)   

Az író, a nagy TALÁLKOZÁSRÓL, a saját megtéréséről szóló kis könyvben így számol be a „sorsfordító” eseményről:
„Váratlanul találkoztam vele — mondhatnám: véletlenül, ha egyáltalán lehet véletlenül belekerülni efféle kalandba… Megdöbbentő pillanat volt — s tart mind a mai napig. Soha nem tudtam megszokni Isten létét.
Barátomat keresve léptem be tizenhét óra tíz perckor a Quartier Latin (Párizs) egy kápolnájába; tizenhét óra tizenöt perckor pedig olyan barát társaságában léptem ki onnan, aki nem erről a földről való.

Amikor beléptem, szkeptikus és szélsőbaloldali ateista voltam, illetve ami e kettőnél még több, közömbös; ezerféle dolog foglalkoztatott, csak Isten nem, akit már tagadni sem akartam, mivel úgy tűnt: az emberi tudatlanság és félelem számlájáról már régen le van írva; néhány perc múlva; ugyanonnan, mint „római, apostoli, katolikus” léptem ki, s kimeríthetetlen öröm hullámai emeltek föl és ragadtak magukkal.
Húszéves voltam, amikor beléptem. Kilépve pedig keresztségre kész gyermek, aki tágra nyílott szemmel tekintett szét maga körül, nézte ezt az eget, amelyik nem üres többé, ezt a várost, amelyik nem tudta, hogy a levegőben lebeg, a fényes nappal sötétségben járó embereket, akik nem látják a világ függönyén keletkezett hatalmas hasadást. Megszokott érzéseim, képvilágom, fogalmi rendszerem nem létezett többé; szokásaim eltűntek, ízlésem megváltozott…

Miséző oltár

A hithez vezető utat sem vagyok képes leírni, mivel egy egészen más úton jártam s egészen másra gondoltam, amikor hirtelen valami csapdaféleségbe estem. Ez a könyv nem azt mondja el, hogyan jutottam el a katolicizmushoz, hanem azt, hogy miközben egyáltalán nem arra igyekeztem, hogyan találtam magam hirtelen benne. Nem egy értelmi kibontakozás elbeszélése következik most, hanem — hasonlóan egy baleseti jegyzőkönyvhöz — egy váratlan eseményről szóló beszámoló…
A velem történteket semmi sem készítette elő. Az isteni szeretet ingyenes tette volt…”

Utóirat: A tabernákulum a katolikus templom berendezésének legértékesebb darabja. Ott dobog a Házigazdának a Szíve, ott lakik a Szentségi Jézus, „nonstop” ott rendel az isteni Mester…
A miséző oltár, az a hely ahol érintkezik az Ég és a Föld, ahol a kenyér és a bor átváltozik Jézus Testévé és Vérévé, ahol az Istenember újra és újra földre száll…