- Mondd Apa, neked mennyi az
órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami
hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek
meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a fotelben, még
forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a
prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment
betegállományba... Kezébe temeti az arcát.
"Mikor lesz ennek
vége?" - kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek.
"Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan
kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már
mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a
lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik
magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két
dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz
a fiára, és azon töpreng: "Remélem nem valami játékot akar venni belőle
magának..." Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két
dollár?
- Mindjárt megmutatom! - mondja a
gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és
odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt
pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki.
Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem
neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játsszunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése