A mai napon a Rómában lévő
lateráni bazilika felszentelésének ünnepét üli a világegyház. Ez az ünnep
kifejezésre juttatja az egységet és szeretetet Péter apostoli széke iránt,
amely Antiochiai Szent Ignác tanúsága szerint „az egyetemes szeretetközösség
élén áll”! A világ bármely pontján élő katolikus közösségek számára
egyformán fontos ünnep a mai, mert a Péter-utóddal, a pápával való egység
megünneplése mindnyájunkban világossá teszi: egyedül és csakis Krisztusra, a
legfőbb Pásztorra alapozhatjuk életünket, csakis így válhatunk Isten örömére és
dicsőségére egyházzá ebben a világban.
Róma - Lateráni bazilika |
Talán fölmerül a kérdés,
hogy miért emlékezünk meg mi is a lateráni bazilika felszentelésének
eseményről, mi, akik annyira távol élünk tőle?
Először is azért, mert ez volt
Róma és a kereszténység első nyilvános temploma. Miután Nagy Konstantin császár
313-ban megszüntette a keresztények üldözését és teljes vallásszabadságot
biztosított számukra, ő maga rendelte el megépítését az előkelő római család, a
Lateranusok területén. 324-ben I Szilveszter pápa a Legszentebb Megváltó
tiszteletére szentelte fel.
Azóta is ez Róma és az Egyház
főtemploma. Ma ugyan ténylegesen a Szent Péter bazilika áll a fontos világegyházi
események középpontjában, hisz a Szent Péter téren, vagy a közvetlen közelében
lévő kihallgatási teremben találkozik a Szentatya minden szerdán a világ minden
részéről Rómába zarándokló hívekkel, itt vannak a szentté- és boldoggá
avatások.
Mégis Róma és a pápa
főtemploma a Lateráni bazilika. Az első évezredben ténylegesen is ez volt a
pápa főtemploma, közelében volt a lakóhelye is. Ez csak a pápák hét évtizedes
Franciaországi, Avignoni fogsága idején szűnt meg a XIV. században. Amikor
onnan visszatértek, már a Szent Péter templom mellett épült fel a lakóhelyük.
A bazilika homlokzatán lévő felirat |
A Lateráni bazilika
homlokzatán azonban ez után is ott volt a felirat, és ott van ma is: „A
város és a világ minden templomának anyja és feje”, melynek szentelési
évfordulóját a Szent Péter és mindenkori utódja iránti tiszteletből üli meg az
egész világegyház.
Találó
a felirat, mert mit is köszönhet az ember egy anyának? Az életet. Mit
köszönhetünk a templomnak, ahol megkereszteltek bennünket? Az istengyermeki, a
természetfeletti örök életet. Így tehát a templom is anya, s azzal a hálával
kell hozzá viszonyulni, mint a szülőanyához szokás, - ezért is nevezzük
anyaszentegyháznak.
A templom saját méltóságunkra figyelmeztet.
Isten épülete vagyunk, mondja Pál apostol, mert a keresztség révén a Szentlélek
templomai lettünk és közösséget alkotva építjük Isten épületét.
Mi mindannyian egyenként is
Isten templomai vagyunk, tehát nem a magunkéi, hanem olyan épület, amelynek
célja önmagán túlmutat: azért áll fenn, azért létezik, hogy szentségével és
szépségével Isten dicsőségére legyen. Ezért biztat Pál apostol, hogy akár
esztek akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten nagyobb
dicsőségére.
Az egyház nem tud hitelesen
tanúságot tenni, és létezni pusztán csak a keresztlevelüket lobogtató, önfejűen
és különcködve élő, létüket pusztán a világban való előmenetelre alapozó
megkereszteltekben.
A keresztségben a Krisztushoz
kapcsoltaknak állapotbeli kötelességük Krisztus Lelke által Isten épületévé épülni,
összekapcsolódva a többi megkeresztelttel. Mindezt annak a felelősségnek a
tudatában tesszük és kell tenni, hogy az épületben minden kőre szükség van: a
szem előtt levőkre éppúgy, mint a falakat láthatatlanul erősítőkre.
A mai napon a lateráni
bazilika felszentelésére emlékezünk. Az emléknap felveti a kérdést: mi hogyan
gondolkodunk a templomról? Vajon milyen lelkülettel látogatjuk Isten házát? A
megszokás, a megszólástól való félelem vezet ide, vagy az Isten iránti
szeretet? Közömbösen, érdektelenül vagyok jelen, vagy tudom, hogy mi történik
az oltáron? Földi terveinket szövögetjük, vagy valóban az égről álmodunk?
Kereskedni akarunk Istennel, vagy találkozni akarunk a halált legyőző
Krisztussal? Kiválasztottságunk tudatában ‘menedékhelynek’ tekintjük Isten
házát, vagy tudatában vagyunk annak, hogy a falakon kívüli emberek is, a
más vallású, más nyelvű emberek is valamiképpen Krisztushoz tartoznak?
Ha e kérdések hallatán
kellemetlenül érezzük magunkat, kérjük Isten segítségét. Imádkozzunk! Kérjük
őt, úgy alakítsa és formálja lényünket, hogy a templomban ne az evilági
érdekeinket kiszolgáló automatát, hanem mindig az égi világ jelenlétét és
feltámadt és a minden embert üdvözíteni akaró Krisztussal való találkozás
színhelyét lássuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése