Szent kereszt felmagasztalása ünnepén két történelmi
eseményre is emlékezünk. Egyrészt Krisztus keresztjének megtalálására, másrészt
visszaszerzésére. A szent keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent
Ilona találta meg Jeruzsálemben. A róla szóló legenda szerint a Golgota hegyén
talált maradványokat egy beteghez érintették, és amikor Krisztus keresztjének
darabját nyújtották neki, meggyógyult. Az ereklyét, melyet később elraboltak a
perzsák, Herakleiosz császár 628-ban szerezte vissza, és vitte őrzési helyére
mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.
A szent keresztből a világ minden pontján őriznek
ereklyéket, jóllehet a ma embere mindezt szkeptikusan szemléli, mondván: a
világon található rengeteg ereklyéből sok keresztet össze lehetne rakni. A hívő
ember számára viszont nem az a fontos, hogy egy adott kis ereklye tényleg az
igazi keresztből származik-e, hanem maga a szent kereszt iránti tisztelet. A
katolikus egyházban sohasem a tárgy az elsődleges, mi azt tiszteljük, amire az
emlékeztet minket.
A keresztfa üzenete
A keresztet az egyház történelmében mindig együtt
említették a szenvedés vállalásával. Avilai Szent Teréz erről azt mondja:
"A kereszt a mi nagy nevelőnk, és ha hiányzik a kereszt az életemből,
akkor félek, hogy elfeledkezett rólam az Isten". A neves német teológus,
Joseph Ratzinger bíboros, mikor megkérdezték tőle, miért sebezzük a gyerekek
lelkét az iskolák falára kitett kivégzőeszköz, a kereszt látványával, a
következőt mondta: "A kereszt az iskolafalon borzasztó dolog, mert
megmutatja, mire képes az egyik ember a másikkal, ugyanakkor áldott eszköz,
kincs, mert azt is megmutatja, hogy mindezek ellenére mire képes az Isten az
emberért." A kereszt Isten szeretetének, az ember felé kiáradó élő
szeretetének jele, egyben nagy kegyelmek forrása. A keresztfa azért is értékes,
mert Jézus Krisztus szenvedésének, de még jobban a sátán felett aratott
győzelmének a jele. A kereszt felmagasztalása így egyben Krisztus győzelmének
felmagasztalása is.
A kereszt helye az életünkben
Bár sokan díszítik magukat kereszttel, például úgy,
hogy láncon hordják a nyakukban, ez sok esetben valóban csak dísz, és szó sincs
tudatosságról. Mi viszont nem feledhetjük, hogy a szent kereszt Isten
szeretetére és Krisztus értünk vállalt szenvedésére utal. A magyar liturgiában
szép példát találunk a kereszt értékére az esküvői szertartásban. A fiatal pár
a feszületre tesz esküt, majd ezt a keresztet megkapják, és otthonukban
kiakasztják a falra, ami így napról napra emlékezteti őket házastársi hűségükre
és Isten szeretetére. Őseink a falvak, az utak szélén kereszteket emeltek. Még
ma is megfigyelhetjük, hogy az útszéli keresztek mellett mindig van friss
virág, még a ma emberében is él a kereszt iránti hűség és szeretet. A mi
feladatunk pedig az, hogy mindezt megőrizzük.
Szurdokpüspökit az 1200-as években alapították. A falu neve a közeli
szurdokra és a település egykori birtokosára, az egri püspökre utal. Az első
templom a hegyoldalban állt, és már annak is szent kereszt volt a titulusa. A
teljesen elpusztult templom feltételezett helyének közelében egy kis forrás
fakad, Szentkereszt kútja, ami mind a mai napig viseli a templom címét. Az itt
lakók a keresztet annyira tisztelték, hogy az általános gyakorlat ellenére a határban
nem építettek keresztet.
A jelenlegi templomban egy nagyon régi szent kereszt ereklyét őriznek,
melyet a búcsú idején (A szent kereszt felmagasztalása, szeptember 14.)
elővesznek, és hódolnak előtte.
Miközben a nép megérinti és megcsókolja az
ereklyét, mint az elmúlt évszázadok során, ma is felhangzik az ének:
"Szent kereszt, szent kereszt, te tiszteletedre/ És dicsőségedre jöttünk e
szent helyre, szent kereszt/ Rajta Jézus teste fel van rá feszítve/ Örök
üdvösségünk szent kereszt" és "Ismét eljöttünk e kedves szép helyre/
Hol ragyog Úr Jézus dicső keresztje/ Öleljük át, csókokkal illessük/ bajainkban
így megsegíttetünk".
Összeállította: Borbély László az Új Ember Magazin számára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése