Inkább holtan, mint halálos bűnben!

Augusztus 25 SZENT LAJOS király emléknapja a ferences világi rendből (1214-1270).

Apját, VIII. Lajost 12 éves korában elveszítette, így anyja, Blanka királynő nevelte vallásos szellemben. Kiskorúsága idején anyja uralkodott helyette. Ő gondoskodott számára feleségről is. Provence*-i Margittal Lajos 1234-ben kötött házasságot, de csak hat év múlva keltek egybe. Házasságukból 11 gyermek született. Mintaszerűen nevelték őket.

IX. Szent Lajos király

A trónon is aszkéta maradt, mert anyjától tanulta, hogy inkább a halált kell választania, mint a súlyos bűnt. Kitűnt a bűnbánatban, az imádságos szellemben, a szegények szeretetében. Ebben példaképe Assisi Szent Ferenc volt, akinek hatására belépet a harmadik rendbe.

Lajos, a király inkább szerzetesi, mint főűri életet élt: naponta részt vett szentmisén, végezte a szerzetesek zsolozsmáját, kerülte a fényűzést, lemondott a vadászatról is, böjtölt, ostorozta magát, vezeklő övet viselt.

Életrajzírói kiemelik türelmét és alázatosságát, békeszeretetét. Nem viselt hódító vagy támadó háborút, sőt az angoloknak visszaadott olyan területeket, melyeket nagyapja jogtalanul foglalt el. Szigorú törvényekkel igyekezett a rendet fönntartani, Isten parancsainak érvényt szerezni.

Kétszer viselt keresztes háborút a Szentföld visszafoglalásáért. 1249-ben elfoglalta Damiette várát, de nemsokára Manzurah közelében vereséget szenvedett, maga is a mohamedánok fogságába esett és csak súlyos váltságdíj ellenében szabadult ki. 1253-ban hazatért, miután anyja halála hírét vette. A második keresztes háborút 1270-ben indította, de Tunisz közelében táborát pestis támadta meg.

Fia, Trisztán halála után ő is a pestis áldozata lett. Halála közeledtét érezve - Szent Ferencet követve - hamut teríttetett a földre s arra feküdt. Utolsó szavai: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! . Megyünk Jeruzsálembe.” Ez a Jeruzsálem a mennyei Jeruzsálem volt.

  

Lajos király nem volt sem nagy hadvezér, sem nagy politikus. De rendkívüli emberi és keresztény erényei, amelyeket az egész Nyugat szeme láttára megtestesített, a keresztény királyok eszményképévé avatták. Még mielőtt az egyház döntött volna, az emberek már szentként tisztelték Lajost, és a sírjához jártak imádkozni.

VIII. Bonifác ezért határozta el, hogy 1297. augusztus 11-én szentté avatja, ami által a szent király felé általánosan megnyilvánuló vallásos tiszteletet ismerte el hivatalosan is. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 25-re.

Benne a Ferences Világi Rend égi pártfogóját is tiszteljük.

Egy francia történetíró így jellemzi Szent Lajost: “Ez a szent király, a béke embere, szívének egyszerűségében többet tett a királyság érdekében, mint a legkörmönfontabb tanácsosok és tíz harcias uralkodó. A király úgy tűnt fel a nép szemében, mint a rend és igazságosság megtestesülése.”