![]() |
Esztelnek - papi lelkigyakorlat résztvevői. |
A mindennapi küzdelmeink, a visszatérő, ismétlődő
gyengeségeink terhe alatt néha elfáradunk, és elhisszük, hogy talán már késő
újrakezdeni. De vajon nem feledkezünk-e el ilyenkor arról, hogy az isteni szó
nem csak ítél, hanem újjáteremt? Isten igéje nem elítélni jön, hanem
felemelni. Vajon hagyjuk, hogy ez a szó ma is újjáteremtsen bennünket?
Mikeás próféta népének nevében könyörög (Mik
7,14-15.18-20): Isten, legyél hűséges, mint régen voltál, irgalmazz még
egyszer! A próféta azt hirdeti: Isten kedvét leli az irgalomban, nem
akar örökké haragudni. Nemcsak megbocsát, hanem „a tenger mélyére veti”
bűneinket – örökre elfelejti őket. Isten hűséges az ígéreteihez, és kész minden
nap új esélyt adni. Ez az Ő stílusa: nem a múltunkat nézi, hanem a jövőnket
akarja helyreállítani.
Nagyböjt második hetének végén talán már érzed: nem könnyű
az őszinte megtérés. De ma arra hív ez a szentírási szakasz, hogy ne magadra
nézz, hanem Isten szívére! Ő nem fárad bele a megbocsátásba. Kérj tőle
irgalmat ma is – egyszerű szavakkal, őszintén. Ha lehet, keress alkalmat a
szentgyónásra, vagy legalább egy mélyebb lelkiismeretvizsgálatra. És ha
valakivel neheztelésben vagy: tedd meg az első lépést a kiengesztelődés felé!
Az irgalmat nemcsak kérni lehet, hanem továbbadni is – és ez a valódi újjászületés
kezdete.
Fohász:
Istenem, te kedvedet leled az irgalomban. Köszönöm, hogy nem
emlékeztetsz újra meg újra a hibáimra, hanem új szívet akarsz adni nekem. Ma is
kérlek: irgalmazz nekem, és taníts engem is irgalmas szívvel élni. Ámen.
Útravaló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése