Ma, amikor Vízkereszt ünnepének üzenetén elmélkedünk, idézzük föl a napkeleti Bölcsek történetét. Hosszú utat tettek meg, mert figyeltek egy különleges csillag jelzésére. Az útjuk nem volt könnyű, mégis elindultak. Nem üres kézzel érkeztek: aranyat, tömjént és mirhát hoztak – így tisztelegtek az újszülött Jézus előtt.
Amikor nyugovóra térünk, érdemes végiggondolnunk, vajon mi is ennyire nyitottak és figyelmesek vagyunk-e Isten jelenlétére. Megtaláljuk-e a nap folyamán azokat az „égi jeleket”, amelyek arra hívnak, hogy törődjünk másokkal, segítsünk, szeretetet és reményt vigyünk a környezetünkbe? Mi magunk milyen „kincseket” ajánlunk fel az Úrnak? Lehet, hogy éppen a türelmünket, a kedvességünket, a hálaadásunkat vagy a megbocsátásunkat?
Ha ma sikerült valamiben jobban megfelelnünk Isten szeretetre hívó szavának – legyen az egy őszinte mosoly, egy apró figyelmesség vagy épp a belső imádság –, már akkor is közelebb léptünk a Krisztussal való találkozáshoz. A Vízkereszt alkalom, hogy felfedezzük: Jézus mindenkiért megszületett, így mi is meghívást kaptunk, hogy hódoljunk előtte és megoszthassuk ajándékainkat másokkal.
Esti ima:
Irgalmas Istenünk,
köszönjük, hogy ma is kísértél minket, akárcsak a Bölcseket a csillag.
Köszönjük azokat a szeretet-jeleket, amelyeket a nap folyamán felkínáltál nekünk.
Bocsásd meg mulasztásainkat, amikor nem vettük észre
vagy tudatosan elhanyagoltuk a jóra hívó szavadat.
Szeretnénk éjjel-nappal keresni Téged:
taníts meg figyelni lelkünk csillagára,
hogy bátran útra keljünk és megtaláljunk Jézusnál,
aki mindannyiunk Megváltója.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése