Április 24-én, a délelőtt 11 órakor kezdődő búcsús szentmisén, több mint 20 egyházmegyés és ferencespap, valamint szerzetes volt jelen, a főesperes úrral és a tartományfőnök atyával az élen. A hívek jelenléte eléggé visszafogott volt, bár idegenből, más településekről is érkeztek zarándokok, a község elöljáróival és a megyei szenátorral az élen.
A szentmise főcelebránsa a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány előjárója, Erik testvér, ünnepi Ige hirdetője pedig Székelyudvarhelyről Csáki Fülöp testvér volt. Az ő búcsús beszédét olvashatjuk az alábbiakban. Hálás köszönet neki az értékes és megfontolandó gondolatokért. Adja az Úristen, hogy szívünkbe gyökeret verjenek és a mindennapi életben „sárkányainkat” legyőzve gyümölcsöt teremjenek.
+++
Főtisztelendő Paptestvérek; Krisztusban kedves Hívek!
 |
| Kép forrás helye |
Szent György a 3. században élt és életéről elég kevés adat maradt fenn (magas rangú katonatiszt volt, aki előre léptetés árán se volt hajlandó megtagadni hitét és ezért kivégezték), tisztelete, már a 4. századtól élő és népünk körében is nagy tiszteletnek örvend (Székelyföldön is több templom és közösség védőszentje). Meglepő, hogy egy 1700 évvel ezelőtt élt szentet ma is tisztelünk, évek alatt nem kopott ki a hozzá való fohászkodás.
Van-e ma, a 21.sz emberéhez, hozzánk üzenete? Keresztény, hitvalló élete tud-e inspirálni?
Szent Györgyöt szokás sárkányölőnek is nevezni, mert a legenda szerint legyőzve a sárkányt és így megszabadította Silena város lakóit.
Legenda: Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor az fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Hogy eldöntsék, ki legyen az áldozat, sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett.
A leány könnyezve ment a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” – és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.” Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembe lovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. A király és a város népe is megtértek Szent György hitét látva.
Kétségkívül, a mi világunkban és életünkben is vannak ilyen sárkányok, amik sokakat elnyelnek, amik a békét, az egyetértést nyelik el. A függőségek, amelyek időt, kapcsolatokat, házasságokat nyelnek el. Ideológiai áramlatok, amelyek nemcsak embereket, hanem népeket sodornak magukkal. Van bőven, a mi életünkben is sárkány.
Lelki fejlődésünk, lelki életünk szempontjából két erős sárkány:
1. Sátán (Diabolosz)
Katekizmus: Gonosz nem valami elvont fogalom, hanem személyt jelent, a Sátánt, a Gonoszt jelenti, az angyalt, aki szembeszegül Istennel. (2852) hazug és a hazugság atyja (Jn 8,44), "Sátán, aki félrevezeti az egész földkerekséget" (Jel 12,9)
Neve is mutatja, hogy milyen a gonosz - A görögben dia-bolosz, az, aki szétszór, össze vissza dobálja azt, ami együtt volt, ami egységben volt "keresztbe fekszik" Isten terve és a Krisztusban beteljesedett "üdvözítő mű" útjában (2851).
A diabolosz, a gonosz azon munkálkodik, hogy keresztbe tegyen, hogy szétszórja, ami egyben van. Szétdobálja az ember és Isten kapcsolatot, az ember és ember közötti kapcsolatot. Állandóan azon dolgozik, hogy elszakítson Istentől és egymástól. Egyedüli célja, hogy elfordítson Istentől. Nem kell annyit foglalkozni Istennel, legyen minden fontosabb, mint az Istennel való kapcsolat. Nincs idő megállni Isten előtt, nincs idő elgondolkodni, futni kell, tenni kell, megfelelni kell. Mindig valami olyanra tereli a figyelmet, ami nem a legfontosabb. (vö. Varga László: Főparancs) Érezzük, tapasztaljuk, hogy nemcsak a világban zajlik háború, hanem egy szellemi harcnak is a részesei vagyunk. A gonosz szétdobál, káoszt kelt az élet minden területén: harc folyik az élet ellen, abortusz, eutanázia, Harc folyik az identitás ellen, férfi vagy nő, a család ellen, a torz szabadság nevében csak növekszik a függőségek tárháza és a függőséggel küszködők száma. Mintha minden esne szét darabjaira: az ember, a család, a közösségek, az egyház, a világ.
2. (sárkány) Középszerű, lanyha kereszténység
Nagyon erős sárkány és egyre inkább veszélyesnek tűnik...
Karl Barth mondta valahol, hogy „az evangéliumra (és így a hiteles kereszténységre) a legnagyobb veszélyt nem az jelenti, hogy elutasítják, hanem hogy kényelmesen elfogadják, mint minden mást, és birtokolják, mint minden mást, amit birtokolunk”. Az evangéliumra nézve a legnagyobb veszély az, hogy megszelídítjük és irányítjuk, és saját önző vágyaink és céljaink szolgálatába állítjuk. Így elveszti a vágó élét; unalmassá válik.
A keresztény értékeinkre büszkék vagyunk, ha szóba kerül, de az életünkön ez már nem látszik. Büszkék vagyunk épített örökségünkre, templomainkra, de egyre üresebbek a templomok, nincs ki megtöltse (lásd. nyugat templomai: kocsma, hotel...). Mintha félnénk keresztények lenni, megvallani hitünket. Sodor el az ár, popkultúra, a média. Inkább a világnak akarunk tetszeni, mint Istennek. Nagy átlagban langyos keresztények vagyunk, vagy ahogyan Ferenc pápa fogalmaz: fotel keresztények, akik kényelemben éljük a kereszténységünket.
A ma hallott evangéliumot párhuzamba hozva a valóságunkkal elgondolkodtatott. pl. Európa sok országban eltávolították a kereszteket a falakról, hogy más vallású embereket ne sértsen. Vajon, az életünkből is nem távolítottuk el egészen a kereszteket? A mai evangéliumban (Lk 9,23-26) Jézus azt mondja, „aki követni akar, tagadja meg önmagát és vegye fel mindennap keresztjét.” Mintha egyre inkább távolodnánk Krisztus keresztjétől, már nem igazán vonz, hogy Krisztus tanítványai legyünk, egyszerűbbnek tűnik egy langyos, világgal megalkuvó élet, mint Krisztussal megélt, hiteles keresztény élet. Hasonlóan a pogányokhoz, sok keresztény számára is botrány lett a kereszt, pedig nincs más út az üdvösségre...
Kedves Testvérek! Két veszélyes sárkány a világunkban, az életünkben, a mindennapjainkban: a Sátán és a lanyhaság. Nagyon egyértelműek Jézus szavai a mai evangéliumban: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti? Aki ugyanis szégyell engem és szégyelli tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja.”
Nem annyira akarjuk észrevenni, de nagy harcban állunk mi is, sok sárkány tör, a mi életünkre is. Szent György bátorságára és hitére egyre nagyobb szükség lesz, hogy merjünk szembeszegülni, harcolni. Ha meg akarjuk vallani az Emberfiát, akkor elkerülhetetlen, hogy ne kerüljünk mi is szembe a politikával, a fősodrú médiával, olykor testvéreinkkel. Mert, aki másképp mer gondolkodni, azt kizárják, megbüntetik, félelmet keltenek benne. Aki ugyanis szégyell engem és szégyelli tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja.
Mennyire aktuális ma is Sárkányölő Szent György példája, aki Krisztus nevében harcba mert szállni a sárkánnyal, hogy másokat is megmentsen. Erre a harcra bátorít Szent György, hogy ne féljünk és ne szégyelljük a hitünket, hanem merjünk, szembe szállni a sárkányainkkal.
Kérjük Szent György közbenjárását, hogy legyen harcainkban bátorítónk és védelmezőnk, hogy mi is egykor győztesen kerülhessünk ki ebből a harcból, elnyerve a győztesnek járó jutalmat, ami maga az Isten.
Sárkányölő Szent György könyörögj érettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése