A Feltámadás liturgiája jellemzi nagyböjt ötödik vasárnapját. Központi gondolata: Jézus, az élet forrása, a halottakat is életre keltheti.
Az Ezekielnél olvasható jövendölés, amit az első olvasmányból hallhattunk, közvetlenül a rabságban megtizedelt és megalázott Izrael erkölcsi és politikai újjáéledésére vonatkozott, mert a babiloni fogság a választott nép számára olyan volt, mint a halál állapota. Hiányzott számukra a jeruzsálemi templom szentélye, az áldozatbemutatás lehetősége, a nyilvános istentisztelet gyakorlása, s így erőt vett rajtuk a reménytelenség, az elhagyatottság érzése. A fogság idején ezt élte át és súlyos teherként hordozta Isten népe. Ezért mutat rá a próféta Isten erejére, amely a halál állapotából is vissza tudja hozni az embert. Ezekiel próféta látomásában az újjászületés reményét és vigasztalását adta népének az Úr, amikor kijelentette: „Belétek oltom lelkemet, és életre keltek” (Ez 37, 14).
Ez a fellendülés egyfajta feltámadáshoz hasonlítható, amely által Izrael ismét szabad néppé válik. Mindez be is következett a babiloni fogságból való szabadulás, a hazatérés után. A jövendölés egyidejűleg a messiási korszakot is hirdeti, amikor Isten Fia lelki és testi halottakat támaszt fel, úgyszintén az idők végére is utal, amikor bekövetkezik a holtak feltámadása.
A mai evangéliumi szakaszban (Jn 11,1-45) Jézus úgy áll ellőttünk, mint a feltámadás és az élet, mint a halál legyőzője. A Jézus által művelt feltámasztások között különösen fontos Lázár esete; egyrészt mivel már négy napja sírban fekvő halottról van szó, másrészt a feltámasztást kísérő szavak és tettek az Üdvözítő messiási hatalmát jelzik.
Az evangéliumi szakasz szerint az Úr csodát tett, de ugyanakkor próbára tette apostolainak hitét, Mária és Márta hitét s követőinek hitét. Valami olyan kinyilatkoztatást ad most, amelyet mindenkinek lelkébe kell vésnie: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” S hangsúlyozta a hit fontosságát: „Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét.”
Lázár betegségének hírére Jézus ezt mondja: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz” (Jn 11,4). Az a tény, hogy csak késlekedve indul Betániába, majd váratlan kijelentése: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek” (14-15) arra utalnak, hogy az esetnek kettős célja van: Jézus – aki „a feltámadás és az élet” – megdicsőítése, valamint azok hitének tökéletesítése, akik már hittek benne, és a hit felébresztése azokban, akik nem hittek benne (42).
A Mártával folytatott beszélgetésében a Mester ezt a két pontot emeli ki. Az asszony hisz: meg van győződve arról, hogy ha Jézus jelen lett volna, Lázár nem halt volna meg. Jézus azonban el akarja őt vezetni arra, hogy személyében elismerje a Messiást, Isten Fiát, aki örök életet ad a benne hívőknek.
„Én vagyok a feltámadás és az élet.”
Természetesen Jézus ezzel az állítással nem tagadja a fizikai halál létét. Ez azonban nem az igazi Élet elvesztését jelenti. A halál számunkra, mint minden ember számára egyedülálló, mélyen megrázó s talán félelmetes tapasztalat marad, de immár nem a lét értelmetlenségét, nem a teljes élet megszűnését, végét jelzi. A halál számunkra valójában egy ajtó, amely a földi élet végén tárul fel és ad lehetőséget, hogy küszöbét átlépve Isten világába jussunk.
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre” (25-26).
Íme, a hitnek ezt a fokát kell elérni: Krisztus rendelkezik a halottak feltámasztásának hatalmával és ezt a hatalmat most azonnal felhasználhatja Lázár feltámasztására, végül biztosíthatja az örök életet mindazoknak, akik a hit által benne élnek.
A Római levélben Szent Pál így kommentálja ezt a témát: „Ha Krisztus bennetek van (ti. a hit és a szeretet által), jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él” (Rom 8, 10).
Itt Pál apostol a bűnös és a megigazult ember állapotát a testi és a lelki ember fogalmával fejezi ki. A testi ember földi vágyainak uralma alatt áll, azért Isten nem találja benne kedvét. A hívő ember a keresztségben megkapta a Szentlelket, aki Krisztus feltámadásában is közreműködött. Ő alakít át bennünket lelki emberré.
Testi gyöngeségeink megmaradnak, de a kegyelem győzedelmeskedik a kísértések felett, s így teljesíthetjük Isten akaratát. Azaz Jézus nem törölte el a bűn következményét, a fizikai halált, de – megszabadítva az embert a bűntől – részesítette őt isteni életében, ami örök élet. Ezért a halálnak nincs semmi hatalma annak lelke fölött, aki „megigazultan”, aki Krisztus tanítása, Isten akarata szerint él.
Az idők végén eljön az a nap, amikor a hívők teste is dicsőségesen feltámad, hogy többé ne haljanak meg és részesei legyenek az Úr feltámadásának. Jézus akkor a szó teljes értelmében „feltámadás és élet” lesz a benne hívők számára, a feltámadott választottak őt dicsőítik majd, és örökké élnek a húsvéti misztériumból fakadó kegyelem által.
Húsvét közeledtével Lázár feltámasztásának elbeszélése azt sürgeti, hogy szabaduljunk meg egyre eltökéltebben a bűntől, bízzunk Krisztus életadó hatalmában, aki az embereket feltámadása részesévé akarja tenni. Bárcsak minden egyes ember számára „feltámadás és élet” lehetne az Úr az időben, a földi életben és majd az örökkévalóságban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése