És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.” Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”
Az Istennél való közbenjárás, a másokra való oda figyelés igen fontos szempont a hívő ember életében. Az ószövetségi szentírásban olvashatjuk, hogy Ábrahám Isten elé állt, hogy könyörögjön a borzalmas bűnökben fetrengő Szodoma városáért. Az Újszövetségben a közbenjáró imádságra példa az Úr Jézus főpapi imája az apostolokért (Jn 17,6) és a hívőkért. Példa a Boldogságos Szűzanya is, aki a kánai menyegzőn jár közbe Szent Fiánál a nehézségekkel küszködő, a lakodalom közben bor nélkül maradt ifjú párért.
Példa erre a mai evangéliumi szakaszban szereplő béna meggyógyítása is, akit néhány férfi vitt Jézushoz, de mivel olyan nagy volt a tömeg körülötte, hogy nem tudták megközelíteni, ezért a háztetőn át bocsátották le ágyastul a középre Jézus elé „Hitük láttán Jézus így szólt a beteghez, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza. Az a szemük láttára rögtön fölkelt, fogta ágyát és az Istent dicsőítve hazament”. (5,20)
A közbenjáró ima lényege az együtt érző szív szeretete. Ebben az imaformában a hívő magára veszi a másik ember fájdalmát, baját, és Isten elé viszi. Ez a lépés Jézushoz teszi őt hasonlóvá, hiszen Ő is együtt érzett a bűnbeesett emberrel, a szegényekkel, a megalázottakkal, a betegekkel, és eljött közénk, hogy magára vegye sorsunkat, közbenjárjon értünk az Atyánál (Zsid 9,14).
A közbenjáró ima a szeretet cselekedete, ezzel tanúsítjuk, hogy nem közömbös számunkra a másik ember sorsa.
Nekünk is olyanoknak kell lennünk, mint a béna ember hordozói voltak, hittel és bizalommal kell másokat, a testileg, lelkileg bénákat Isten elé vinnünk, legyen szó akár élőkről vagy elhunytakról, a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről.
Az adventi szent idő, a készület ideje nagyon jó alkalom erre is. Gyakoroljuk hát a közbenjáró, a másokért végzett imát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése