Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”
Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Ezek az evangélium igéi.
***
A Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Szívének emléknapján az Egyház a Szentcsalád Jeruzsálembe való zarándoklatának történetét tárja elénk az evangéliumi szakaszban.
Ennek a történetnek fő mozzanata a zarándokcsoportból eltűnő, s majd a templomban megjelenő gyermek Jézus köré épül föl. Az ősegyház igehirdetői a húsvét fényében értelmezik Jézus személyét. Azt akarják kiemelni, hogy az ő lényében a szenvedés és a dicsőség, a halál és a feltámadás szorosan egybetartozik. A szenvedés és a halál időszakát a csoporttól három napra elszakadó gyermek ismeretlen sorsa idézi fel. A dicsőség és a feltámadás időszakát ezzel szemben az a fordulat jelképezi, hogy a gyermek dicsfénytől övezve megjelenik a templomban, s megmutatja emberfölötti hatalmát az ószövetségi tanítók körében.
Mária és József személye jeleníti meg az apostolok és a későbbi Krisztus-követők közösségét. E közösség elfogadta a kereszt felfoghatatlan titkát: elfogadta, hogy Jézus megdicsőülésének előfeltétele a szenvedés és a halál. A nagypénteki tragédia fájdalommal tölti el az apostolok szívét, s tiltakozást vált ki elméjükben. Erre a fájdalmas tiltakozásra utalnak Mária szavai: „atyád és én bánkódva kerestünk téged”. De a dicsőséges húsvéti hajnal elsöpri a szomorúságot és felébreszti a reményt. Már elfogadják a kereszt titkát. Erre a változásra a drámának az a mozzanata utal, hogy Mária és József boldogan fedezi fel a templomban a gyermek Jézust és egy életre szívébe vési a Jézus által mondottakat.
Ebben az evangéliumi szakaszban Jézus misztériumát és a jézusi misztériumot elfogadó krisztusi közösséget állítja elénk az egyház. Ezt azért teszi, mert szívünkbe akarja vésni, hogy a szűkebb és a tágabb értelemben vett keresztény családi élet alapja csak a szenvedés és a dicsőség vonásait egyesítő Krisztus lehet. A Boldogságos Szűzanyához hasonlóan véssük szívünkbe mi is és gondolkodjunk el ezen a tanításon, s tegyünk meg mindent, hogy életünkről ismerje fel a világ: mi már elfogadtuk a halált életté változtató Jézus személyét, s tanítását.
Esztelneki Madonna könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése