Hogyan is néz ki a szeretet? – Húsvét 6. vasárnapja

Lassan a vége felé jár a kapu felújítása

 Szentírási rész: Jn 15, 9-17

 Jézus a mai evangéliumi szakaszban először a tanítványok iránti szeretetéről beszél, amelynek az Atyával való szeretetkapcsolata a forrása. „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket” – mondja.

Jézus szeretete ingyenes ajándék, ugyanakkor kötelezi is azokat, akik megtapasztalhatták: „Maradjatok meg szeretetemben.” A szeretetben való megmaradás konkrétan Jézus parancsainak a megtartását jelenti. Ezek a parancsok pedig végeredményben egyetlen parancsban foglalhatók össze: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”

Jézus szeretetében akkor marad meg a tanítvány, ha maga is ezt a szeretetet teszi meg élete alapjának, illetve a testvérek iránti magatartása mércéjének. A Jézus szeretetében való megmaradás ennélfogva nem más, mint ennek a szeretetnek a továbbadása és minél szélesebb körben való kiterjesztése.

Így hát a szeretet, amelyről Jézus beszél, nem érzelem és nem az embertárs személyes értékeinek kedvelése, hanem az élet föláldozása a másik ember üdvösségéért.

Jézus szeretett bennünket, mert életét adta értünk. Életét adta, amikor Isten létére kiüresítette önmagát, és bemerészkedett a bűnöktől beszennyezett történelmünkbe.

Nem kímélte emberi életét, amikor türelmesen és fáradhatatlanul oktatta tanítványait, amikor tekintetüket a felszínről, a földi lét halálon túli céljára irányította.

Egész lényét áldozatul adta, amikor kereszthalálával eltörölte az emberiség tengernyi bűnét, hogy megszüntetve a bűn végzetes következményét megnyerje számunkra az örök élet ajándékát. Mindezt önzetlenül tette, ellenszolgáltatás elvárása nélkül, csupán azért, hogy földi küzdelmeink után beléphessünk a minden álmunkat felülmúló boldogság birodalmába.

Ahogyan Jézus szeretett bennünket, nekünk is úgy kell szeretnünk embertársainkat. Életünket kell adnunk másokért. Be kell merészkednünk a másik ismeretlen, közömbös vagy éppenséggel fenyegető világába, hogy közvetítsük számára az isteni hívást. Nem szabad visszariadnunk az áldozatoktól, amikor az a feladatunk, hogy az élet értelmét és a föltámadás örömhírét tolmácsoljuk a világnak.

Keresztre kell feszítenünk önző énünket, hogy tanúságtevő életünkkel az örök élet ajándékának elfogadására tudjuk hangolni reménytelenségben élő embertársainkat. Mindezt számítgatás és viszont-szeretet elvárása nélkül kell megtennünk, mert csak így lehetünk a jézusi szeretet hiteles közvetítői.

Az evangéliumi szakasz második felében Jézus „barátai”-nak nevezi tanítványait. A barátnak megfelelő görög szó (filosz) szorosan összefügg a szeretettel. Voltaképpeni jelentése: „szeretett személy”.

Nem felületes jó viszonyt jelöl a szó – a magyar „barát” főnevet így is lehet érteni –, hanem a szeretet legmélyebb kötelékét. A tanítványok éppen azért lehetnek Jézus barátai, mert Jézus szeretetét – az élet feláldozásáig terjedő szeretetet – tapasztalták meg, s a Jézustól kapott kinyilatkoztatás által az Atya és a Fiú szeretetközösségét ismerhették meg, sőt annak részeseivé válhattak.

A Jézussal való barátság persze nem jelent egyenrangúságot. Bár minden helyzetben nyíltan, szabadon, a meghallgatás bizonyosságával fordulhatunk hozzá, de sohasem feledhetjük: mint Mesterünknek és Urunknak engedelmességgel is tartozunk neki.

Megfontolandó, hogy Lukács evangéliumában (17,10) Jézus a következő vallomásra buzdítja követőit: „Haszontalan szolgák vagyunk.” Hasonló értelmű kijelentést János evangéliumában is találunk, az utolsó vacsoráról szóló részben. A tanítványok lábának megmosása után Jézus így értelmezi tettét: „Ti úgy hívtok engem: ’Mester és Úr’, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (Jn 13,13-14).

A Jézussal való barátság és a Jézusnak való alárendeltség tehát nem zárja ki egymást. A Jézussal való bensőséges kapcsolat lehetősége miatt az ő barátainak tudhatjuk magunkat. Ugyanakkor éppen ez a barátság kötelez arra, hogy mindig az ő tanítását kövessük, és minden helyzetben az ő életpéldája legyen irányadó a mi számunkra. Ugyanakkor nem feledhetjük azt sem, hogy ez a tanítás az Egyház, a pápa, a püspökök és a lelkipásztorok által jut el hozzánk.

A Jézusnak való alárendeltség az evangéliumi szakaszban is kifejezésre jut: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.”

A mondat nem azt jelenti, hogy a parancsok megtartásával válunk Jézus barátaivá, hiszen a baráti kapcsolat létrejöttében Jézusé volt a kezdeményező szerep. Ő szeretett elsőként (1Jn 4,19). Ő választotta ki tanítványait, ő tárta fel számukra Isten titkát – amely nem más, mint a szentháromságos szeretetközösség –, s az elkötelezettség legfőbb jeleként ő áldozta fel értünk önmagát.

Jézus parancsainak a megtartása, amelyeket az Egyház őriz, s amelyek az Egyház által jutottak el hozzánk, ennélfogva nem a barátság létrejöttének, hanem a barátság megőrzésének a feltétele. A parancsok megtartásával kell láthatóvá tennünk, hogy valóban Jézus barátai vagyunk, vagyis vele való szeretetközösségben élünk. Jézus parancsai pedig egyértelműen a szeretet kiterjesztését, továbbadását kívánják meg: olyan magatartást, amely megfelel Jézus kezdeményező szeretetének.

Ne feledjük, a Jézusi szeretet adja meg szavaink és cselekedeteink legfőbb értékét is. Aki igazán szeret, annak egyetlen cselekedete sem vész kárba, annak egyetlen szava, egyetlen cselekedete sem okoz másoknak fájdalmat, szomorúságot. Utóbbira csak az önző, csak az önmagát, saját érdekeit és céljait szerető ember képes.

Jézus barátai tehát akkor maradhatunk, ha mindent megteszünk azért, hogy ez a barátság minél tágabb kiterjedésű legyen, és éppen a mi közvetítésünkkel minél többen érezzék magukat megszólítva Krisztusnak Isten szeretetét feltáró kinyilatkoztatásától.

De hogyan is néz ki a szeretet? Milyen az arca, milyen az alakja, alkata, lába, keze?- teszi fel a kérdést a nagy püspök, Szent Ágoston.

Senki sem tudja. És mégis van lába, amely az Egyházba vezet; van keze, ami adományt nyújt a szegényeknek, van szeme, ami felismeri a szükségben lévőt... Ezek a tagok nem különböző helyeken találhatók, mert akiben szeretet van, az mindent és egyazon időben lát – állítja ugyan csak Ágoston.

Jézus szeretetét utánozni és közvetíteni nem könnyű dolog. Önmagunk erejéből ezt nem is tudnánk megtenni. De Jézus azt ígérte, hogy bármit kérünk az Atyától az ő nevében, azt megkapjuk. Ebben az ígéretben bízva kérjük tehát az Atyát, adjon erőt, hogy megtanulván a Jézusi szeretetet és gyakorolván a mások üdvösségét munkáló életet, valamennyien maradandó gyümölcsöt hozzunk az örök-életre.