„De nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele.” - Advent II. hete, szombat.

 † EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (17,10-13)

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Ezek az evangélium igéi. 

***

Szt. Lukács szerint Keresztelő János „Illés lelkével és erejével” (Lk 1,16) lépett az emberek közé. Ő az, akit Isten Lelke, a prófétákat elemi erővel elhívó és küldő Lélek betölt. Ő az, aki „már anyja méhében eltelik Szentlélekkel”(Lk 1,15). „Mondom nektek, hogy Illés már eljött” (Mt 17,12) – mondja Jézus a mai evangéliumi szakaszban: Isten Lelke végérvényesen megérkezett a világba.
Illés lelkületének örvénye képes igazzá tenni a szívünket, szavainkat. Illés felismerte és tanúságot tett az igaz Istenről Baal papjaival szemben  ma ezt nekünk kell tennünk.

Illés példája érzékennyé teszi hallásunkat az alig hallható hívásokra. Isten nem a földrengésben, de a leveleken elnyugvó szellőben lett egészen hallható a próféta számára. A közeliben, a felebarátunk öregedésében, a megfogyatkozott egészségű ember szenvedésében, a meg nem értett személy szomorúságában, a gyermek türelmetlenségében; az embertárs gondjában-bajában.

Felismerjük őt? Illés már eljött mondja az Úr, „De nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük. Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik” (Mt 17,12).

Igen, a próféta és a prófétai szó mindig kiszolgáltatott. Még ha megérinti is az emberek szívét, akkor sem biztos, a jó lesz az erősebb, és nem a visszahúzó rossz.

Így aztán kényünk-kedvünk szerint bánunk a prófétai szóval és olykor azzal is, aki azt továbbítja. Ilyen kiszolgáltatott volt Keresztelő János, de az Úr Jézus is.
Ma, „sorsa” rajtunk múlik, azon, hogy miként fogadjuk őt, és ez megdöbbentő felelősséget jelent a mi számunkra.

Tudatában vagyunk ennek?