2Sám 7,1-5.8b-12.14a.16; Zsolt 88; Róm 16,25-27; Lk 1,26-38
Rohamosan közeledve Jézus születésének az ünnepéhez, Advent IV. vasárnapján vessünk egy pillantást arra, hogy – miután az Úr angyala hírül adta Máriának álmában az Isten hatalmas tervét – József magához vette jegyesét. József elfogadta Máriát testestől-lelkestől olyannak, amilyen. Elfogadta őt a megfogant gyermekkel. Igazából ez egy nagyon fontos üzenetet fogalmaz meg mindnyájunknak, különösképpen azoknak, akik elkötelezték magukat valakivel, illetve házasságra készülnek. Ha valaki megházasodik, akkor magához veszi a házastársát. Magához veszi a férjet – feleséget úgy, ahogy az a másik személy van: a kedvességével, a vidámságával, a szorgalmával, a szépségével (stb), ugyanakkor a gyengeségeivel, a néha idegesítő természetével, azaz a raplijával, rigolyáival. A házasságban testestől – lelkestől veszi magához egyik fél a másikat és így alkotnak egy egészet az Úr előtt!
A közelmúltban az egyik vidéki ismerőssel hosszasan beszélgettünk a vívódó házasságukról. Javasoltam neki, hogy Karácsony közeledtével találjon alkalmat és üljön le a párjával őszintén beszélgetni, mert csak ez mentheti meg, illetve erősítheti a kapcsolatukat. Elmondta, hogy már évek óta nem beszélgettek, de igazából ő maga eddig fél lépést sem tett ennek érdekében. Javasoltam, hogy amikor leülnek beszélgetni, azaz tisztázni a dolgokat (ami fájdalmas is lehet) ne mindketten beszéljenek, hanem először az egyikük mondja el a sérelmeket, a fájdalmait – a másik egy szót se szóljon, majd utána a másik fél is tegye ezt meg ugyanígy. A végén ebből a beszélgetésből egészen biztos valami csodálatos dolog fog kibontakozni.
Ez a személy, akivel beszélgettem, teljesen ledöbbent, amikor azt javasoltam neki, hogy ugyanazzal a kedvességgel, a jó értelemben vett ravaszsággal és rámenősséggel közelítsen a párja felé, mint néhány évtizeddel ezelőtt, a mézeshetekben, amikor még a rózsaszín felhők ott lebegtek a mindennapjaik felett. Az, hogy egy személy magához vesz valakit, az felelősséggel jár. Antoine de Saint-Exupéry, a Kis Hercegben olyan szépen fogalmaz: Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. József (nagy-nagy felelősségérzettel) vette magához Máriát úgy, ahogy volt. Amikor egy férj vagy feleség egybekel társával, magához veszi őt olyan személyként, amilyen. Milyen jó lenne, ha minden házasságra készülő és abban élő személy átérezné ezt a felelősségét és így szeretetben, a másik személy felé folyamatos közeledésben élné az életét nem csak ilyenkor Karácsony körül, hanem az élet minden napján!
____________________________________________
[üzenet] nagyböjti és adventi levelező lista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése