Advent 3. az öröm vasárnapján, esztendőről-esztendőre fölhangzik Szent Pálnak, a bilincsekben lévő apostolnak szava: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Az Úr közel van.”
Izajás próféta Jézus Krisztusról az alábbiakat jövendölte: „Az Úr lelke van rajtam, mert felkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” Ez az a rész, amelyet Jézus a zsinagógában felolvasott, amikor elkezdte nyilvános működését. Egyben ez a kulcsa Szent Pál szavainak is. Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon, és ez az örömhír, amely miatt azt mondja: „Szüntelenül örüljetek!” – „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Örvendezésünk a reményből fakad, hogy Krisztus Úr mindenen és ezt az örvendezést csakis a hitünk tudja bennünk folytonossá tenni. Ezért teszi hozzá az apostol: „Szüntelenül imádkozzatok és a Lelket ne oltsátok ki!”
Mindennapi életünkben sokszor ér meg nem értés, csalódás, elutasítás, sőt hátbatámadás bennünket, olykor éppen azok részéről, akikben megbíztunk. Ilyenkor a keserűség helyett dönthetünk úgy, hogy mégis az örömöt választjuk.
Minek örüljünk? Örülhetünk annak, hogy egyszer minden jóra fordul, amikor Krisztus letöröl majd a szemünkről minden könnyet. Örülhetünk annak, hogy Isten közel van hozzánk és szeret bennünket. Örülhetünk annak, hogy a mi Atyánk minden rosszat a javunkra fordíthat.
Az öröm Isten titkos fegyvere. Ezzel legyőzhetjük a rosszat. A döntés a mi kezünkben van! Szent János az evangéliumban leírja, hogy Keresztelő János a világosságról tesz tanúságot. Jézus Krisztus a világ világossága.
S mi örömünk oka? Az, hogy a sötétséget legyőzi a világosság. Nincs olyan sötét, ahol egy kis gyertya ne világítaná be a teret. A sötétség nem tudja elnyomni a világosságot, s mi, akik a világosság gyermekei vagyunk ezzel a hittel a szívünkben kell, hogy éljük keresztény hétköznapjainkat.
Az öröm Jézus Krisztus ígéreteiből fakad még a nehéz helyzetekben, a megpróbáltatások óráiban is. Viszont ez az öröm nem érthető meg földi síkról nézve, s mi sem értjük meg, ha ki akarjuk hagyni az életünkből Istent. Viszont akik kihagyják életükből az Istent, akik eltávolodnak tőle azok nem fognak tudni többé örvendeni, mosolyogni. A keresztény örömre, mosolyra egyedül a remény tesz képessé: az igazi öröm, a mosoly az Isten megtalálására irányuló reményből fakad.
Az élet gyakran pusztaság: nehéz előrehaladnunk az életben, ha viszont rábízzuk magunkat Istenre, életutunk széppé és szélessé válhat, mint egy autópálya. Ehhez annyi elegendő, hogy ne veszítsük el reményünket, annyi elegendő, hogy mindig, mindenek ellenére higgyünk. Ehhez az szükséges, hogy jobban higgyünk Istennek irántunk való szeretetében, mint a saját gyengeségünkben.
Amíg Istenre várunk földi életünkben tudjuk, hogy Isten titkos fegyvere, az öröm, ami a nehézségek közepette és az egyszerű hétköznapokban is velünk van. Ha a hit szemén keresztül látjuk a világot, s járjuk az élet útját, akkor megtaláljuk a kis dolgokban, amelyeket Isten elénk ad, de a nehézségekben szintúgy. Kérjük Istentől az Ő isteni örömét, s legyünk jó tanítványai Szent Pálnak.
Isten örömre hív minket. Ez az öröm a Vele való találkozás és egyesülésünk gyümölcse, a szentség gyümölcse és végül a szeretet gyümölcse. Akkor kapjuk meg, amikor megfeledkezünk magunkról azért, hogy Krisztust kövessük. A keresztény ember öröme olyan, mint egy pecsét, amely hitelesíti a hitünket. Ezért szólítja meg a hitetleneket és ezért van az, hogy a hiánya sokkal nehezebbé teszi az igehirdetést illetve a tanúságtételt.
Márpedig amint XVI. Benedek pápa mondta az Ifjúság Világnapján Kölnben, „Aki felfedezte Krisztust, annak kötelessége a többieket is Felé vezetni. Nem szabad e nagy örömet önmagunknak megtartani. Tovább kell adni.”
Izajás próféta Jézus Krisztusról az alábbiakat jövendölte: „Az Úr lelke van rajtam, mert felkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” Ez az a rész, amelyet Jézus a zsinagógában felolvasott, amikor elkezdte nyilvános működését. Egyben ez a kulcsa Szent Pál szavainak is. Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon, és ez az örömhír, amely miatt azt mondja: „Szüntelenül örüljetek!” – „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Örvendezésünk a reményből fakad, hogy Krisztus Úr mindenen és ezt az örvendezést csakis a hitünk tudja bennünk folytonossá tenni. Ezért teszi hozzá az apostol: „Szüntelenül imádkozzatok és a Lelket ne oltsátok ki!”
Mindennapi életünkben sokszor ér meg nem értés, csalódás, elutasítás, sőt hátbatámadás bennünket, olykor éppen azok részéről, akikben megbíztunk. Ilyenkor a keserűség helyett dönthetünk úgy, hogy mégis az örömöt választjuk.
Minek örüljünk? Örülhetünk annak, hogy egyszer minden jóra fordul, amikor Krisztus letöröl majd a szemünkről minden könnyet. Örülhetünk annak, hogy Isten közel van hozzánk és szeret bennünket. Örülhetünk annak, hogy a mi Atyánk minden rosszat a javunkra fordíthat.
Az öröm Isten titkos fegyvere. Ezzel legyőzhetjük a rosszat. A döntés a mi kezünkben van! Szent János az evangéliumban leírja, hogy Keresztelő János a világosságról tesz tanúságot. Jézus Krisztus a világ világossága.
S mi örömünk oka? Az, hogy a sötétséget legyőzi a világosság. Nincs olyan sötét, ahol egy kis gyertya ne világítaná be a teret. A sötétség nem tudja elnyomni a világosságot, s mi, akik a világosság gyermekei vagyunk ezzel a hittel a szívünkben kell, hogy éljük keresztény hétköznapjainkat.
Az öröm Jézus Krisztus ígéreteiből fakad még a nehéz helyzetekben, a megpróbáltatások óráiban is. Viszont ez az öröm nem érthető meg földi síkról nézve, s mi sem értjük meg, ha ki akarjuk hagyni az életünkből Istent. Viszont akik kihagyják életükből az Istent, akik eltávolodnak tőle azok nem fognak tudni többé örvendeni, mosolyogni. A keresztény örömre, mosolyra egyedül a remény tesz képessé: az igazi öröm, a mosoly az Isten megtalálására irányuló reményből fakad.
Az élet gyakran pusztaság: nehéz előrehaladnunk az életben, ha viszont rábízzuk magunkat Istenre, életutunk széppé és szélessé válhat, mint egy autópálya. Ehhez annyi elegendő, hogy ne veszítsük el reményünket, annyi elegendő, hogy mindig, mindenek ellenére higgyünk. Ehhez az szükséges, hogy jobban higgyünk Istennek irántunk való szeretetében, mint a saját gyengeségünkben.
Amíg Istenre várunk földi életünkben tudjuk, hogy Isten titkos fegyvere, az öröm, ami a nehézségek közepette és az egyszerű hétköznapokban is velünk van. Ha a hit szemén keresztül látjuk a világot, s járjuk az élet útját, akkor megtaláljuk a kis dolgokban, amelyeket Isten elénk ad, de a nehézségekben szintúgy. Kérjük Istentől az Ő isteni örömét, s legyünk jó tanítványai Szent Pálnak.
Isten örömre hív minket. Ez az öröm a Vele való találkozás és egyesülésünk gyümölcse, a szentség gyümölcse és végül a szeretet gyümölcse. Akkor kapjuk meg, amikor megfeledkezünk magunkról azért, hogy Krisztust kövessük. A keresztény ember öröme olyan, mint egy pecsét, amely hitelesíti a hitünket. Ezért szólítja meg a hitetleneket és ezért van az, hogy a hiánya sokkal nehezebbé teszi az igehirdetést illetve a tanúságtételt.
Márpedig amint XVI. Benedek pápa mondta az Ifjúság Világnapján Kölnben, „Aki felfedezte Krisztust, annak kötelessége a többieket is Felé vezetni. Nem szabad e nagy örömet önmagunknak megtartani. Tovább kell adni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése