A katolikus egyház október utolsó előtti vasárnapján, a világmisszió napját tartja. Ebből az alkalomból a világmisszióra emlékezik az által is, hogy imanapot és gyűjtést hirdet meg a missziók javára. Mi ferencesek ezt az adományt a ferences missziók javára fordítjuk, az idén speciálisan a perui ferences misszió áll a középpontban, az ott tevékenykedő magyar ferencesek kapcsán.
A misszióval kapcsolatosan mondta Szent II. János Pál pápa, hogy megújult elkötelezettséggel, „az első keresztények kezdeti lendületével” kell hirdetnünk az evangéliumot mindenkinek.
Ez a feladat ma is sürgető. Sőt arra kötelez minket, hogy állítsuk minden erőnket a szolgálatába. Nem nyugodhatunk bele abba a gondolatba, hogy kétezer év elteltével még vannak népek, akik nem ismerik Krisztus evangéliumát és nem hallották üdvözítő tanítását…
De ma már nem csak erről van szó, hisz bővül azoknak a köre, akiknek bár hirdették az evangéliumot, azt elfelejtették és elhagyták, nem tartják magukat az egyház tagjának. Sőt sokan a hagyományosan keresztény társadalmakban, országokban is képtelenek megnyílni a hit szavára és annak fényében élni életüket. Tapasztalhatjuk ezt közvetlen környezetünkben, közösségeinkben, sőt saját családjainkban is. Sokakra egyfajta kettősség a jellemző, ahogy annak idején Indira Gandhi, India volt miniszterelnöknője fogalmazott: Európában láttam vasárnapi keresztényeket és hétköznapi pogányokat.
Hagyományosan vallásos, katolikus közösségeinkben is, olyan változásoknak vagyunk a tanúi, az utóbbi hetek kampány történéseit is szemelőt tartva, amelyek az evangélium üzenetével ellentétes gondolkodáshoz és életstílushoz vezetnek, mintha Isten nem létezne, és előtérbe állítják a jólét, a könnyű haszonszerzés, a karrier, a tiszavirág életű hatalom, a siker keresését, a különböző szenvedélyek kielégítését, mint életcélt, akár a krisztusi, az erkölcsi értékek kárára is.
A misszióval kapcsolatosan mondta Szent II. János Pál pápa, hogy megújult elkötelezettséggel, „az első keresztények kezdeti lendületével” kell hirdetnünk az evangéliumot mindenkinek.
Ez a feladat ma is sürgető. Sőt arra kötelez minket, hogy állítsuk minden erőnket a szolgálatába. Nem nyugodhatunk bele abba a gondolatba, hogy kétezer év elteltével még vannak népek, akik nem ismerik Krisztus evangéliumát és nem hallották üdvözítő tanítását…
De ma már nem csak erről van szó, hisz bővül azoknak a köre, akiknek bár hirdették az evangéliumot, azt elfelejtették és elhagyták, nem tartják magukat az egyház tagjának. Sőt sokan a hagyományosan keresztény társadalmakban, országokban is képtelenek megnyílni a hit szavára és annak fényében élni életüket. Tapasztalhatjuk ezt közvetlen környezetünkben, közösségeinkben, sőt saját családjainkban is. Sokakra egyfajta kettősség a jellemző, ahogy annak idején Indira Gandhi, India volt miniszterelnöknője fogalmazott: Európában láttam vasárnapi keresztényeket és hétköznapi pogányokat.
Hagyományosan vallásos, katolikus közösségeinkben is, olyan változásoknak vagyunk a tanúi, az utóbbi hetek kampány történéseit is szemelőt tartva, amelyek az evangélium üzenetével ellentétes gondolkodáshoz és életstílushoz vezetnek, mintha Isten nem létezne, és előtérbe állítják a jólét, a könnyű haszonszerzés, a karrier, a tiszavirág életű hatalom, a siker keresését, a különböző szenvedélyek kielégítését, mint életcélt, akár a krisztusi, az erkölcsi értékek kárára is.
Az egyetemes misszió mindig mindenkire vonatkozik. Az evangélium nem kizárólag annak a kincse, aki megkapta, ezt az ajándékot meg kell osztani másokkal, ezt a jó hírt tovább kell adni, de nem csak szavunkkal, hanem még inkább elkötelezett keresztény életvitelünkkel, tanúságtevő magatartásunkkal.
Ez az ajándék és egyben kötelezettség nemcsak néhányakra van bízva, hanem minden megkeresztelt emberre, akik, Péter apostol szerint „szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép” lettek (1Pt 2,9), hogy hirdessék Isten csodálatos műveit.
Ez az ajándék és egyben kötelezettség nemcsak néhányakra van bízva, hanem minden megkeresztelt emberre, akik, Péter apostol szerint „szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép” lettek (1Pt 2,9), hogy hirdessék Isten csodálatos műveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése