Mindennapjaink gyötrő kérdése, hogy milyen az igaz ember? Van-e példakép, akire felnézhetünk, akinek élete eligazítást ad, akinek a tanácsai segíthetnek és imájában bízhatunk?
A hívő ember nem lehet ennyire borúlátó. Tudja, hiszi és vallja, hogy a szentek között számtalan igaz embert talál, s köztük az egyik legnagyobbat Páduai Szent Antal személyében. Ma felnézünk rá, tanulni akarunk tőle, közbenjáró imájától sokat remélünk.
Mindennapjaink elfoglaltsága közepette igényünk van az olyan pillanatokra amikor lelkileg töltekezhetünk, szükségünk van az olyan helyekre ahol rátalálhatunk igazibb önmagunkra és testvérként élhetünk együtt másokkal.
Páduai szent Antal ünnepe ilyen lehetőséget kínál. A lelki feltöltődésnek nincs alkalmasabb ideje, mint az Úr Jézussal való találkozás egy ünnepi szentmisében, a szentáldozásban. A templomnál jobb helyet nem találunk az imádság számára, ahol ilyen nagy égi pártfogót tisztelhetünk, mint szent Antal. Egy ilyen szép ünnepnél jobb lehetőség nem kínálkozik arra, hogy Isten népeként, testvérként legyünk együtt.
Szent Antal nagyságát már a szentmise kezdőéneke aláhúzza - „Az Úr lelke van rajtam, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Akin az Úr lelke van, az nagy lélek. Szent Antal ilyen volt és e lelki nagyságból pártfogolja azokat, akik szegények.
Szegény az akinek hiányzik valami, aki hiányt szenved. A legszegényebb az akinek életéből Isten hiányzik, aki Isten kegyelmének hiányában szenved.
Antalt, az tette nagy szónokká, hogy tudatában volt annak, hogy az ige tápláló ereje enyhíti azt az éhséget és szomjúságot, amely Isten után vágyik. Annyira ismerte a Szentírást, hogy IX Gergely pápa a Szentírás szekrényének nevezte. Beszédei után az emberek tódultak, hogy szentgyónást végezzenek.
A gyümölcsök árulkodnak arról, hogy amit hirdetett azt tetteivel húzta alá, azért volt olyan nagy hatása szavainak.
Szent Antaltól ma is tetteket, csodákat várunk, szeretnénk a legrövidebb utat választani, a legkevesebb erőfeszítéssel nagy ajándékokban részesülni.
Az igaz, hogy a szentek közbenjáróink Istennél, így szent Antal is, de egyben nevelnek, tanítanak is minket.
Szent Antal mély hitre, Istenhez való ragaszkodásra akar nevelni bennünket. Az lenne a legnagyobb csodája, ha keresztényibbek lennénk, jobbakká válnánk a mindennapi életben.
Az Úr Jézus is mielőtt meggyógyította a betegeket hitet kért tőlük. A vakon születettől azt kérdezi hiszel-e az Ember Fiában? Ő visszakérdezett: ki az Uram, hinni akarok benne?
A hit maga is tett. Elsősorban önátadást, ráhagyatkozást jelent Istenre és csak másodlagosan jelenti egy-egy hitigazság igaznak tartását.
Az evangélium szerint a hit nem valami érdekfeszítő tapasztaláson nyugszik, hanem nyitottságot jelent Jézus iránt. Bekapcsolódást jelent abba az életformába amit Ő kínál fel nekünk.
Szent Antal őszintén, mélyen ragaszkodott az Úr Jézushoz. Ennek jutalmaként kapta meg a nagy kegyelmet, hogy karjaiban tarthatta a kis Jézust, ahogyan szobrokon, képeken ábrázolni szokták. Nekünk is őt kínálja fel életünk Urául.
Érdekes, hogy szent Antal ünnepe világszerte tömegeket mozgat meg, már az előtte lévő nagy kilenced is. Lényegesen többen vesznek részt ilyenkor a szentmiséken, mint szokásos és számtalan kéréssel ostromolják a szentet.
Mit is kellene kérnünk leginkább szent Antal imájára?
- Kérnünk kellene, hogy munkánk és törődésünk értékessé változzon, hogy küzdelmeink gyümölcsöt hozzanak, szenvedésünk ne legyen hiábavaló.
Kérnünk kellene, hogy több legyen a megértés, az egység, a béke....és még sok minden, ami ki nem mondott vágyunk és csak a szívünk mélyén él.
Mi fizikailag nem tarthatjuk az ölünkben Jézust, mégis megtörténhet a csoda, lelki karjainkkal mi is átölelhetjük a Szentségi Jézust a szentáldozásban.
Kérjük mindehhez kedves szentünk közbenjáró segítségét, hogy egyéni és közösségi életünkben méltó gyümölcsöket hozzon ez az ünnep és egész keresztény életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése