Iz 58,9b-14; Zs 85; Lk 5,27-32
Gyakran észreveszem magamon, hogy más emberekkel kapcsolatos negatív vélemény, elutasító sztereotípia vagy egyszerűen csak egy nagyon rossz első benyomás meggátol a cselekvésben. Inkább elkerülöm az illetőt, nem állok vele szóba, és otthon is jóízűen taglalom, mennyire elítélendően és helytelenül viselkedik az a másik ember.
A szociálpszichológusok szerint minden emberi találkozás alkalmával működésbe lép bennünk egy kategorizációs folyamat, amely segít minket abban, hogy a másik embert elhelyezzük a rendszerünkben, és meghatározza, hogyan viselkedjünk az illetővel.
Ez a természetes pszichológiai folyamat azonban gyakran lehet pozitív tapasztalatok, a közös együttműködés és az elfogadás kerékkötője.
Jézus képes volt a társadalmi előítéleteken túl is megszólítani az embereket, és az Istenre (szeretetre) sóvárgó lényt észrevenni bennük.
Csak az önmagunkon túlmutatós szeretet erejével leszünk képesek "kenyeret adni az éhezőnek" és "jól tartani a nyomorultat".
„Az ÚR vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize” (Izajás 58, 11)
Forrás és feliratkozási lehetőség: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése