 |
| Adventi koszorú - Esztelnek Ferences templom |
„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.”
Szentírási részek: Iz 40,25-31; Zs 102; Mt 11,28-30
Ha elolvassuk a mai evangéliumot, eszünkbe juthat, hogy talán ez kellene legyen a keresztények fő életcélja: tanulni attól a Jézustól, aki szelíd volt és alázatos szívű, aki szeretettel fordult még ellenségei, az őt bántalmazók felé is élete utolsó óráiban.
Milyen nagy erő kellett ehhez! Én erre biztosan nem lennék képes - gondolhatjuk a fenti sorokat olvasva.
Pedig Jézus éppen nem az erős és nagy-hatalmú embereket szólította meg, sőt ellenkezőleg: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket!” Pont azokhoz szólt, akiknek legnehezebb a sorsa, nekik/nekünk szeretne lelki nyugalmat adni.
Nem lehetetlen hozzá hasonlóvá válni szelídségben és irgalomban, hiszen, ha az lenne, nem hívott volna meg erre a feladatra minket. S a receptet is megkapjuk hozzá, már Izajás soraiból kiolvasva: „Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.”
Adventi várakozásunk közben és életünk nehéz pillanataiban is jussanak eszünkbe e szavak, s higgyük el: aki az Úrban bízik, erőt kap tőle.
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése