A mai evangéliumi szakasz hallatán lenyűgözve állhatunk Mária különleges személyisége előtt, hiszen az Úr Jézushoz legközelebb álló emberi személy, földi édesanyja, Szűz Mária. A mai evangélium azt mutatja be, miként lép be Isten Mária életébe, miként fogadja méhébe Isten Fiát, Jézust.
Nem csoda, hogy zavarba jött, megijedt, hiszen hivatása egyedül álló, feladata félelmetesen nagy volt. Assisi Szent Ferenc atyánk szerint azonban Jézusnak mi is „anyja vagyunk, amikor szent cselekvéssel e világra hozzuk”.
Ezzel Mária anyaságában részesül az „ANYA SZENT EGYHÁZ,” és annak minden egyes tagja. Hogy milyen nehéz „szent cselekvéssel Jézust a világra hozni”, azt hiszem, mindannyian jól tudjuk.
El kell gondolkodnunk azon, hogy mit tehetünk, mit tehetek én személy szerint azért, hogy a megtestesülés minden nap folyamatosan valósággá váljon az emberekben és a minket körül vevő világban?
Ott ahol élek, dolgozom, megfordulok, Jézus az én szerető igenem útján akar eljönni az emberekhez, arra a helyre, ahol éppen vagyok…
A hit világosságánál nézve, az adott pillanatra lebontva felfedezhetem az Isten rám vonatkozó akaratának jeleit. Hová küldött, milyen eszközökkel, milyen személyekkel, mit csináljak?
Mindazzal, amit napi életemben teszek, (munkám, szabad időm, kapcsolataim, szeretetem, küzdelmeim, nehézségeim, szenvedésem...) igyekszem Isten felé menni, aki elém jön Jézus Krisztusban? Igyekszem szállást biztosítani számára a szívemben, szeretteim szívében?
Kérjük a Szentlélek erősítő kegyelmét, hogy Mária példájára mi is mindig felismerhessük, és alázattal teljesíthessük az Istennek ránk vonatkozó akaratát, hogy látható jelévé válhassunk annak a hűséges szeretetnek, mellyel Jézus fordul az egész emberiséghez, és lehessünk a remény hordozói embertársaink számára. Nemcsak a karácsony meghittségében, hanem az élet nehéz pillanataiban is, hogy bennünk éljen a jászolban fekvő istengyermek szeretetüzenete: Isten velünk van, Neki semmi sem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése