„MARADJ VELÜNK, URUNK, mert esteledik"- Úrnapja

„MARADJ VELÜNK, URUNK, mert esteledik" (Lk 24,13-35).

A feltámadás napjának estéjén az Emmausz felé tartó két csalódott tanítvány ezzel a meghívással fordult a Zarándokhoz, aki az úton csatlakozott hozzájuk. Szomorú gondolatokkal telve nem is képzelték, hogy ez az ismeretlen ember éppen az ő Mesterük, de már feltámadottan. A szívükben mindenesetre valami "lángolást" éreztek, miközben Ő beszélt hozzájuk és "magyarázta" az Írásokat.

Az Ige világossága feloldotta szívük keménységét és "megnyitotta a szemüket". A sötétedő estében és a lelküket betöltő sötétségben ez a Zarándok egy fénysugár volt, aki fölkeltette reményüket és megnyitotta lelküket, hogy a teljes világosságra vágyódjanak. "Maradj velünk" - kérlelték. És Ő engedett a kérésnek. Röviddel azután, hogy betért hozzájuk, asztalhoz ült velük, majd eltűnt előlük úgy, hogy mégis "ott maradt" a kenyér színe alatt, melynek megtörésekor megnyílt a szemük.

Az emmauszi tanítványok képét szeretnénk magunk előtt tartani mi is ma, amikor az Oltáriszentséget, Krisztus Szent Testét és vérét ünnepeljük. Szeretnénk, ha az Úr, az Ige segítségével, a Szentlélek közreműködésével megnyitná a mi szemeinket is, megpuhítaná szívünk keménységét, hogy felismerhessük Őt a kenyértörésben, a szentmiseáldozatban és megtapasztalhassuk szentségi jelenlétének szerető melegségét.

Kérdéseink, nyugtalanságaink olykor súlyos csalódásaink útján az isteni Zarándok ma is útitársunk akar lenni, hogy az Írások magyarázatával elvezessen Isten misztériumainak befogadásához. Amikor a találkozás Vele teljessé válik a szentáldozásban, az Ige világosságát követi az a világosság, amely "az élet kenyeréből" fakad, és Krisztus ezzel teljesíti leginkább mennybemenetelekor tett ígéretét: "Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig" (Mt 28,20). Mert az Egyház egész hagyományával összhangban mi hisszük és valljuk, hogy az eucharisztikus színek alatt Jézus Krisztus, az Isten-Ember valóságosan jelen van. Ezért ez a hit megköveteli tőlünk, hogy azzal a tudattal álljunk az Eucharisztia előtt, hogy Krisztus színe előtt állunk.

Az emmauszi tanítványok kérésére, hogy "velük" maradjon, Jézus egy sokkal nagyobb ajándékkal válaszolt: az Eucharisztiával, az Oltáriszentséggel megtalálta annak módját, hogy "bennük maradjon". Az Eucharisztia vétele azt jelenti, hogy mélységes közösségre lépünk Jézussal. "Maradjatok bennem és én tibennetek" (Jn 15,4) – mondja Ő. E bensőséges és kölcsönös egymásban "maradás" bizonyos módon lehetővé teszi, hogy elővételezzük a mennyországot a földön. Vajon nem ez-e az ember legnagyobb óhaja? Nem ezt tűzte-e ki maga elé célként Isten, amikor üdvözítő tervét megvalósítja a történelemben? Ő oltotta az ember szívébe az Igéje utáni "éhséget" (Ám 8,11), azt az éhséget, amely csak akkor szűnik meg, amikor az ember teljes közösségre lép Istennel. A szentáldozás azért adatott nekünk, hogy "jóllakhassunk" Istennel itt a földön, beteljesedést várva az égben.

Azt hiszem, ahhoz, hogy élni tudjunk ezzel a felbecsülhetetlenül értékes Kinccsel, ezzel a hatalmas isteni Ajándékkal, fontos, hogy amennyire emberileg lehetséges, tudjuk, hogy miről van szó. Hogy mire figyelmeztet bennünket templomaink örökmécsesének ki nem alvó piros fénye? Hogy Ki rejtőzködik oltáraink szentség házába, hogy kit köszöntünk a térdhajtás alkalmával? Hogy Kinek mondjuk Szent Ferenc atyánk szavait idézve: „Imádunk téged… itt és a világ minden templomában és áldunk téged…”

Végső soron mi is az Eukarisztia, az Oltáriszentség? Kit rejt magába a fehér ostya színe, a szőlő bor íze?

Mi az Eukarisztia? Az eucharisztia Jézus Krisztus szent teste és vére a kenyér és bor külső színe alatt. A kenyér és bor átváltoztatott színei alatt maga az élő és dicsőséges Krisztus van jelen igazi, valódi és lényegi módon, testével és vérével, lelkével és istenségével.

Ez a meghatározás mutatja az Oltáriszentség páratlan jelentőségét: Más szentségek, mint eszközök közvetítik Jézus Krisztus erejét és kegyelmét; az Oltáriszentség magát a kegyelmek szerzőjét és forrását tartalmazza, az Úr Krisztust. Ennek következtében az Eucharisztia a keresztény hittitkok pecsétje. Sőt a II. vatikáni zsinat tanítása szerint „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”.

Azt is állíthatjuk, hogy az Isteni kinyilatkoztatásnak fölséges életárama, mely a szentháromsági küldésekben megindult, a megtestesülésben külső és a kegyelemben belső delelőt ér, az Oltáriszentségben pedig egybeköti a megtestesülés titkának érzékelhetőségét a Szentlélek küldésének láthatatlanságával, s így a legbensőbb Isten- és ember-közösségnek záloga és megvalósulása.

Az a természetfölötti áramkör, mely a hitben kezdődik (szentsége a keresztség), a reményben földuzzad (szentsége a bérmálás), az Eucharisztiában, a szeretet szentségében célhoz jut. Így az Oltáriszentségben az Üdvözítő, Jézus Krisztus folytatja áldott földi jelenlétét az idők végéig, egész közvetlenségével és melegségével; amint valaha Palesztina útjait, mezőit és helységeit járta, úgy az Oltáriszentséggel betér minden emberi tanyára, és nem kerüli el az utolsó kunyhót sem.

Ezt az igazságot fogalmazza meg nagyszerűen az egyik kedves templomi énekünk: „Templom csendes mélyén, oltárrejteken, Hófehéren Jézus titkon ott pihen… Fénye által járja a hideg falat, Szürke utca mentén titkosan halad… Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt, Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt. Tekintete balzsam, ha a szív sebes, A magános éjben szíveket keres. Látja, aki árva, aki elhagyott, Börtönében látja a szegény rabot, S ha a fáradt ember kínban elmerül, Azt susogja néki: ,,Nem vagy egyedül!” 

Kérdéseink, nyugtalanságaink olykor súlyos megpróbáltatásaink, csalódásaink útján az isteni Zarándok ma is útitársunk, hogy a Biblia üzenetével elvezessen Isten titkainak befogadásához. De ez csak akkor fog valóssággá lenni a mi életünkben is, amikor a találkozás Vele teljessé válik a szentáldozásban, miként történt az emmauszi tanítványok esetében, s akkor az Ige világosságát fogja követni az a világosság, amely "az élet kenyeréből" fakad, és ezzel Krisztus teljesíteni fogja ígéretét, amit mennybemenetelekor tett apostolai által nekünk is: "Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig".