A szent három nap nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisével kezdődik. Ezen a szent napon emlékezünk a papság és az Oltáriszentség alapítására, amelyben Krisztus teljesen felajánlotta magát az emberiségnek.
Akik megszoktuk, hogy az év 365 napjának mindegyikén – kivéve nagypénteket és nagyszombatot – szentmisét mutatnak be egy kicsit a felismerés döbbenetével álljuk körül az oltárt Nagycsütörtökön: ekkor válik kézzelfoghatóan történetivé az esemény. Közvetlen emlékeztetővel, mint a lábmosás szertartása és a közvetett emlékezéssel, mint az oltár megfosztásával díszeitől, hiszen a Jézust elfogó bérencek is megfosztanak minket Tőle. Elhallgat az orgona, „Rómába mennek a harangok” gyászolni a megfeszítettet.
Igen, ezt az éjszakát csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét.
Az eukarisztia, az oltáriszentség rendelésének van egy titokzatos mozzanata. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt elővételezte keresztáldozatát, ami a valóságban még nem történt meg.
Miért beszélhetett mégis testének feláldozásáról és vérének kiontásáról? Hogyan állíthatta, hogy a kenyér és a bor színe alatt már akkor is feláldozott teste és vére volt jelen?
Csak azért tehette meg, mert bensőleg már egészen átadta magát az Atya akaratának, egészen elfogadva az áldozati sorsot.
Viszont ha tetteinek értékét ez a tökéletes önátadás határozta meg, akkor érthető, hogy tőlünk is valami hasonlót követel.
Az áldozati lakomát azért rendelte, hogy testével és vérével együtt magunkévá tegyük lelkületét: az Atya előtti hódolatot és az emberek iránt való jóakaratot.
Akik megszoktuk, hogy az év 365 napjának mindegyikén – kivéve nagypénteket és nagyszombatot – szentmisét mutatnak be egy kicsit a felismerés döbbenetével álljuk körül az oltárt Nagycsütörtökön: ekkor válik kézzelfoghatóan történetivé az esemény. Közvetlen emlékeztetővel, mint a lábmosás szertartása és a közvetett emlékezéssel, mint az oltár megfosztásával díszeitől, hiszen a Jézust elfogó bérencek is megfosztanak minket Tőle. Elhallgat az orgona, „Rómába mennek a harangok” gyászolni a megfeszítettet.
Igen, ezt az éjszakát csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét.
Az eukarisztia, az oltáriszentség rendelésének van egy titokzatos mozzanata. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt elővételezte keresztáldozatát, ami a valóságban még nem történt meg.
Miért beszélhetett mégis testének feláldozásáról és vérének kiontásáról? Hogyan állíthatta, hogy a kenyér és a bor színe alatt már akkor is feláldozott teste és vére volt jelen?
Csak azért tehette meg, mert bensőleg már egészen átadta magát az Atya akaratának, egészen elfogadva az áldozati sorsot.
Viszont ha tetteinek értékét ez a tökéletes önátadás határozta meg, akkor érthető, hogy tőlünk is valami hasonlót követel.
Az áldozati lakomát azért rendelte, hogy testével és vérével együtt magunkévá tegyük lelkületét: az Atya előtti hódolatot és az emberek iránt való jóakaratot.
Így lett Nagycsütörtök keresztény- és lelkiéletünk forrása.
Ez a nagy titkokat feltáró nap szentségimádással zárul, az Úr Jézus Getszemáni kerti halálos szenvedésére emlékezve.
Szent Máté evangéliumának elbeszélésből tudjuk, hogy Jézus arra kérte tanítványait, hogy virrasszanak vele, ám ők elaludtak. Ezek voltak számára a magány és az elhagyatottság órái, majd következett elfogatása és kálváriájának fájdalmas kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése