Oldalak

hétfő, május 15, 2017

Anyák Napjára – Imre atya írása

Az Egyesült Államok egyik városában új intézetet építettek vakok számára. Az épületre nem terveztek ablakot. Gondolták, hogy a vakok úgysem látnak ki rajta. Rövidesen észrevették, hogy a vakok rosszkedvűek, szomorúak, és sokan megbetegednek. Rájöttek, hogy a napsugár hiánya okozza a bajt.

Vannak gyermekek (felnőttek), akik jól látnak, de hiányzik nekik a lelki napsugár: a szeretet. Modern szóval így nevezik őket: „érzelmileg sérültek.” Szeretetéhségben szenvednek. Kiskorukban nem volt alkalmuk, hogy odasimuljanak az anya testéhez. Senki sem mosolygott rájuk, nem csókolta meg őket, nem simogatta meg a fejüket. Később sem tudták kis szívük nagy titkait senkivel sem megosztani. Ezek a gyermekek felnőttek, és testileg egészségesek lettek. Mindent megtanultak. Csak egyet nem: a szeretetet. Olyan lelki sérülés érte őket, amelyet egy életen át nem lehet kiheverni.

Adjon hálát mindenki az Istennek, aki meleg családi otthonban nőhetett föl: volt jó édesanyja, és megtapasztalta, mi a szeretet.

Meddig megy el az édesanyák szeretete? Hol a határa? Erre most a Szentírás lapjaival szeretnék válaszolni. Az Ószövetség legmelegebb szívű alakja: Jeremiás próféta. Csupa melegség, gyöngédség árad belőle. Ki csöpögtette ezt a szívébe? Az édesanyja! A sok megnemértés közepette, amellyel a prófétálás jár, az édesanya az, aki mindig megérti fiát. Az üldözés közben védelmezi őt, a menekülés és bujdosás alatt hazavárja, és a gyilkos összeesküvés közepette életét áldozza gyermekéért. Érdemes belelapozni a próféta könyvébe… A világhírű író, Franz Werfel nagy lélektani megértéssel dolgozza fel az életét „Halljátok az igét!” című regényében.

Nem minden anya adja oda ilyen hősi gesztussal életét gyermekéért. De az anyai hivatás annyit jelent, mint gyertyának lenni: világosságot és meleget árasztani a családra, és közben csonkig elégni.

És mi a gyermek feladata édesanyjával szemben? A viszontszeretet! – így írja a költő Mécs László:
Hogyha minden folyó telkemen átfolyna.
Minden hálamalom csak zsoltárt mormolna.
Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Ha az egész világ szín mézét átadom.
Az ő édességét meg nem hálálhatom.
Ez az én bánatom, legnagyobb bánatom.

Sajnos sok gyermek van, aki akkor szeretné meghálálni édesanyja szeretetét, amikor az már késő. Vigyázzunk, nehogy egyszer mi is így járjunk!

Köszönjük meg Istennek édesanyánkat, és ajánljuk őt égi édesanyánk, Szűz Mária szeretetébe és oltalmába!

Ezekkel a gondolatokkal – és a mellékelt képpel – kívánok Híveink és Olvasóink édesanyáinak nagyon boldog, öröm- és hálateli Anyák Napját!

Szeretettel,
Imre atya
Stuttgart, 2017-05-14.

Nincsenek megjegyzések: