"Térjetek meg!" (Joel 2,12)
A hamvazószerdával megkezdődik a nagyböjti időszak, melyben az
olvasmányok arra hívják az embert: "Térjetek meg!"
A megtérés, a változás sokszor szárazsággal kezdődik és kemény
szenvedéssel is jár. Ezért szeretjük elodázni ezt a lépésünket, miközben
elfeledjük, hogy a megtérés szabadulást is jelent.
Amikor Isten kivezeti választott népét az egyiptomi fogságból,
akkor szenvedések és nehézségek érik őket, hiszen Isten kivezette őket, de
hova? A pusztába, ahol se étel, se ital. Egyiptomban viszont ott voltak a húsos
fazekak, a póréhagyma és a tökfőzelék. Éppen ezért kezdtek zúgolódni és visszavágyni
a szabadulásból a fogságba.
Valahogy mi is így vagyunk a megtéréssel, a szabadulással. Úgy
érezzük a megtérés, a szabadulás elején, hogy még nagyobb szenvedésben vagyunk,
mint a bűn fogságában. Az Egyiptomból való kivonulás példája jól mutatja, hogy
mi az ember feladata a bűn rabságából való szabadulásban: kitartani és nem
lázadni, hanem bízni Istenben, hogy Ő javunkat akarja, még ha az az adott
pillanatban talán kicsit másként is látszik. Ne engedjük, hogy bűnös vágyak és kívánságaink
visszacsalogassanak bennünket a fogságba, és óvakodjunk attól, hogy – átértékelve
a helyzetünket – arra a megállapításra jussunk, hogy jobb volt a bűn
rabságában. Ez ugyanis a Sátán szemfényvesztése.
Tegyük fel önmagunknak a kérdést: Nekem mitől kell megszabadulnom?
Mi az én feladatom ebben és mi az Istené?
Forrás: nagyböjti és adventi levelező lista
Feliratkozni az üzenetek listájára a következő linken lehet: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése