Iz 56,1-3a.6-8; Zsolt 66; Jn 5,33-36
Nemsokára eljön szabadításom, és megnyilvánul igazságom.
Alapfogalmak, érdekes körök, amelyeket az ember saját maga körül fut.
Bizonyosságot nyerni.
Az emberi ész az első pillanattól fogva az utolsóig a biztosat keresi.
Azt a biztosat, amely egyben biztonságot kölcsönöz, ami óv, válaszokat ad, megértet, túléltet.
Ezt a meggyőződés folyamata kíséri mindvégig, amely magában a megbizonyosodásban teljesedik ki, valami felől.
Tehát ha tovább dobálózunk ezekkel az értékes szavakkal, eljutunk odáig, hogy tanúságot csak arról tehetek, amiben biztos vagyok és amit képviselni fogok, az a személyem által elgondolt igazság.
"Add, hogy a téged követők élete tartóra helyezett lámpásként fényeskedjék embertársaik előtt!" - kéri a könyörgés, de mégis honnan tudom, hogy az általam vélt belső meggyőződés az igaz igazság, amelyet mások meggyőzésének bevilágítására használnék?
Talán lehet érezni, hogy az igen soktényezős, első sorokban levezetett folyamatábra rengeteg buktatót és egy egész életet felölelő ráeszmélést igényel.
Mégis ha az ember még saját magát sem tudja helyre rakni, hogyan fogjon hozzá a másoknak megfogalmazott tanúsághoz?
"De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra."
"Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz." (Károli, Jn 5,31)
"Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem."
"Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam." (Károli, Jn 5,37)
És milyen érdekes, mert így folytatódik az előző igevers: pedig "Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok." - mármint abban a formában, ahogyan az emberi ész a meggyőződést keresi.
Ugyanis minden arcban, mozdulatban, dallamban, gondolatban ott az Isten, tehát nap, mint nap hallod és látod. Hol van az én teljes bizonyosságom akkor?
A hiba, hogy az ember a saját igazságát kutatja és nem az istenit.
A legjobb az egészben mégis, hogy hiába a bizonytalanságom egy életen át, az Isten az Ő Fiának tetteinek tanúságával elültetett mindenkiben egy olyan fényt, amely képes adni, olyan igazán tévedhetetlenül.
A meggyőződésre saját magam számára van szükség.
Nemsokára eljön szabadításom, és megnyilvánul igazságom.
Alapfogalmak, érdekes körök, amelyeket az ember saját maga körül fut.
Bizonyosságot nyerni.
Az emberi ész az első pillanattól fogva az utolsóig a biztosat keresi.
Azt a biztosat, amely egyben biztonságot kölcsönöz, ami óv, válaszokat ad, megértet, túléltet.
Ezt a meggyőződés folyamata kíséri mindvégig, amely magában a megbizonyosodásban teljesedik ki, valami felől.
Tehát ha tovább dobálózunk ezekkel az értékes szavakkal, eljutunk odáig, hogy tanúságot csak arról tehetek, amiben biztos vagyok és amit képviselni fogok, az a személyem által elgondolt igazság.
"Add, hogy a téged követők élete tartóra helyezett lámpásként fényeskedjék embertársaik előtt!" - kéri a könyörgés, de mégis honnan tudom, hogy az általam vélt belső meggyőződés az igaz igazság, amelyet mások meggyőzésének bevilágítására használnék?
Talán lehet érezni, hogy az igen soktényezős, első sorokban levezetett folyamatábra rengeteg buktatót és egy egész életet felölelő ráeszmélést igényel.
Mégis ha az ember még saját magát sem tudja helyre rakni, hogyan fogjon hozzá a másoknak megfogalmazott tanúsághoz?
"De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra."
"Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz." (Károli, Jn 5,31)
"Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem."
"Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam." (Károli, Jn 5,37)
És milyen érdekes, mert így folytatódik az előző igevers: pedig "Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok." - mármint abban a formában, ahogyan az emberi ész a meggyőződést keresi.
Ugyanis minden arcban, mozdulatban, dallamban, gondolatban ott az Isten, tehát nap, mint nap hallod és látod. Hol van az én teljes bizonyosságom akkor?
A hiba, hogy az ember a saját igazságát kutatja és nem az istenit.
A legjobb az egészben mégis, hogy hiába a bizonytalanságom egy életen át, az Isten az Ő Fiának tetteinek tanúságával elültetett mindenkiben egy olyan fényt, amely képes adni, olyan igazán tévedhetetlenül.
A meggyőződésre saját magam számára van szükség.
Forrás: nagyböjti és adventi
levelező lista
Feliratkozni az üzenetek listájára a következő linken
lehet: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése