szombat, december 10, 2016

December 10. szombat

Sir 48,1-4.9-11; Zsolt 79; Mt 17,10-13

Illés ismét eljön.

"Téríts meg minket, Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk" - hangzik el a zsoltáros kérése.

A megtérésről gondolkodván általában két lehetőség jut eszünkbe: villanásszerű élményként leborulás Isten hatalmassága előtt, vagy éppen életünk tudatos, fokozatos átalakítása az Úr akarata szerint. A Mindenható kreativitását dicséri, hogy életünk során számtalan helyzetet kínál fel arra, hogy az Ő megbocsátó szeretetét tapasztalva megszabaduljunk attól, ami földhöz láncol minket és bizalommal ajánljuk fel neki teljes valónkat.

A zsoltárvers mondata figyelmeztet minket: saját erőnkből ez nem sikerülhet. Szent Fián keresztül az Ő kegyelme nyitja meg az utat folytonos megtérésünkhöz. Az Ő kegyelme küldi hozzánk napjaink "prófétáit" is, kiknek szava ma is lángolhat, mint égő fáklya, vagy szelíden körül ölelhet, mint enyhe szellő.

Észreveszem-e életemben a folytonos megtérésre hívó történéseket?

Meghallom-e azok szavát és figyelem-e tetteit azoknak, akik által közelebb kerülhetek Isten szeretetéhez, és akik életük példájával segíthetnek engem?

Forrás: nagyböjti és adventi levelező lista


Feliratkozni az üzenetek listájára a következő linken lehet: https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet

Nincsenek megjegyzések:

Lefekvés előtti gondolat a szeretetszolgálat és ferences világi rend védőszentjének, Árpádházi Szent Erzsébetnek ünnepén.

„Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25) Árpádházi Szent Erzsébet életének tanítása ma is érvényes: szeretetszolgálata és mély istenhi...