Ne hagyjátok a templomot, s az iskolát! – Szűz Mária szent neve

Kaplonyi Madonna - Szilveszter archívum

A mai napon ünnepli Egyházunk az Úr Jézus édesanyjának, Máriának neve napját. Szűz Mária szent nevének ünnepe egy történelmi eseményre vezethető vissza, bár korábban is megülték ezt az ünnepet. Ez a történelmi dátum 1683. szeptember 12-e, amikor Bécs városa fölszabadult a török ostrom alól, amit a Szűzanya közbenjárásának tulajdonítottak, s ennek tiszteletére rendelte el Boldog XI. Ince pápa ezt az ünnepet.

A Bécsnél aratott győzelmet a törökök fölött, három évvel később, 1686-ban követte Magyarország felszabadítása is, melyet szintén Mária közbenjárásnak tulajdonítottak.

Szűz Mária szent nevének kultuszát Közép-Európában főleg a passaui Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) tisztelete ihlette. Ugyanis Bécs ostroma alatt I. Lipót császár és udvara Passauba menekült, és a kapucinus kolostor eme kegyképe előtt könyörgött a szabadulásért. Mivel az örömteli esemény bekövetkezett, a Mária kegykép a győzelem szimbólumává lett és igen nagy népszerűségre tett szert.

A Szűzanya számunkra valóban a felszabadítást, a megmenekülést jelenti, hiszen őáltala áradhatott az isteni kegyelem Szent Fiában, Jézusban ránk. Ezért is kell, hogy különös szeretettel és hálával forduljunk feléje. Ez azonban azt is jelenti, hogy hálánk kifejezéseként valami rendkívüli, ugyanakkor mégis természetes ajándékkal kedveskedjünk neki nevének ünnepén.

Ez a "természetesen rendkívüli" ajándék pedig nem lehet más, mint az, hogy elhatározzuk, igyekszünk méltók lenni ahhoz a kitüntetéshez, amely azért ér bennünket, mert az ő gyermekének nevezhetjük magunkat.

Nem kell tehát valami hatalmas dolgot tennünk az ő köszöntésére, nem kell lehoznunk a csillagokat az égből, 'pusztán' keresztény, Krisztust követő módon kell élnünk otthon a családban, az iskolában, az utcán és a játszótéren egyaránt, mert ezzel szerezhetünk igazi örömet Neki, s üdvösséget magunknak.

Isten mindannyiunkat néven nevez, nevünkön szólít – teszi ezt akkor is, amikor mi a bűn által eltávolodtunk tőle. Meghívása örök és visszavonhatatlan – legfeljebb a mi válaszunk lehet végérvényes nem.

Máriát Isten nevén szólította Gábor angyal által, és Mária kimondta az igent Isten meghívására. Megtudta Mária, hogy ő kegyelemmel teljes, tehát bűn nélkül való. Ez a kijelentés nem indíthatta arra, hogy nemet mondjon.

Viszont amikor hittanórán megtanuljuk: Isten jónak teremtett minket, a keresztségben eltörölte az eredeti bűnt, és a szentségek által táplál, éltet minket, akkor annak tudatában kellene élnünk az iskolában, az utcán és a családban, hogy Isten meghívására mi sem mondhatunk nemet. Isten meghívása örök és nem veszti érvényét.

Válaszunkkal ne késlekedjünk, Máriához hasonlóan adjuk át magunkat Istennek, aki minket akart, létbe hívott, hogy "uralkodjunk" a teremtett világon. Viszont abban, hogy helyesen uralkodhassunk ebben a világban, vagy, ahogy a Biblia fogalmaz „uralmunk alá hajthassuk a földet”, azaz, hogy békében, szépen és boldogan élhessünk itt a földön, a templom és az iskola segíthet, értelmünk kiművelésével és lelkünk megnemesítésével, a keresztény értékek elsajátításával, a jó és a rossz közötti különbség tétel megtanulásával.

Mária, akinek neve napját üljük a mai napon, ami egybeesik szerencsés módon az iskolai év kezdésével, élete végén megdicsőült, hiszen Isten felvette a mennybe testével-lelkével együtt. Igenje miatt. Igenje és kitartása, Istenhez való hűsége miatt.

Ő mondotta a szolgáknak a kánai menyegzőn, amikor az Úr Jézus a vizet borrá változtatta, hogy: „Tegyétek, amit Fiam mond.” Nem saját magát helyezte középpontba, hanem tudta, hogy kiválasztottsága Jézus miatt történt meg. Mária nem volt büszke igenjére, nem hangoztatta igenjének gyümölcseit. Alázatban megmaradt Isten szolgálóleányának, aki azt tette, amit Fia, és az ÖRÖK ATYA FIA mondott.

Kedves Gyerekek, Diákok, hiszem azt, hogy az iskolai év végére ti is meg fogtok „dicsőülni”, azaz jó eredményeket fogtok elérni és sok sikerben lesz részetek, ha a Szűzanyához, Máriához hasonlóan ti is igent mondotok Isten akaratára, veletek kapcsolatos tervére és megteszitek azt, amit Szent Fia mond.

Isten akarata pedig a ti esetetekben nem más, mint a fegyelmezett tanulás, nem más, mint a szellemi és a hitbeli igazságoknak, a szépnek, a jónak és a szentnek az elsajátítása. S mindez a templom és az iskola, a tanítók, tanárok és hitoktatók vezetésével sikerülhet. Ezért biztat a nagy erdélyi költő, Reményik Sándor arra, hogy „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!

Befejezésül Gábor angyal szavaival köszöntjük Jézus édesanyját, Máriát és mondjuk: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, aki megtanítasz minket, életpéldáddal az alázatra, a hűségre és a kitartásra! Nevedben tiszteljük Azt, Aki minket halálunk óráján is képes megsegíteni. Imádkozzál tehát érettünk, bűnösökért a most kezdődő iskolai év kezdetén és életünk mindennapján. Ámen!