Oldalak

péntek, március 11, 2016

Tanulságos történet: Szeretet és a taxis

Art Buchwald rovatvezető mesélt egy napjáról, amikor egyik barátjával utazott egy NewYork-i taxiban. Amikor kiszálltak a taxiból, barátja így szólt a sofőrhöz:
– Köszönöm az utat! Maga fantasztikusan vezeti ezt a taxit!
A taxisofőrnek elakadt a szava a döbbenettől egy másodpercre, aztán így szólt:
– Mi maga? Valami okostojás?
– Nem – szólt a férfi. – Komolyan beszélek. Csodálom, ahogy megőrzi a hidegvérét a sűrű forgalomban.
Nem sok taxis képes erre. Örülök, hogy magával utazhattam!
– Na persze – mondta a taxis, és elhajtott.

Buchwald megkérdezte barátját:
– Ez mi volt?
– Próbálom visszahozni a szeretetet New York városába – felelt a barátja. – Szerintem ez az egyetlen dolog, ami megmentheti a várost."
– Azt hiszed, egyetlen ember megmentheti New York városát?
– Nem egyetlen ember – felelt a férfi. – Szerintem ennek a taxisnak szereztem egy jó napot. Tegyük fel, hogy ma még lesz húsz utasa. Kedves lesz hozzájuk, mert valaki hozzá is kedves volt. Az a húsz utas pedig kedvesebb lesz az alkalmazottaihoz, a bolti eladókhoz, a pincérekhez vagy akár csak a saját családjához. Ez a kis jóakarat végül akár ezer embert is elérhet. Az pedig már nem rossz, ugye?
– De az egész azon múlik, hogy az a taxis továbbadja-e jóindulatodat másoknak.
– Lehet, hogy nem teszi – szólt a férfi. – De mondhatok valami kedveset tíz különböző embernek a mai nap folyamán. Ha a tízből hármat boldoggá tesz, amit mondok, akkor közvetett módon háromezer vagy még több ember hozzáállására tudok hatással lenni.

– Neked hiányzik egy kereked – szólt Buchwald a barátjához.
– Ez csak azt mutatja, mennyire cinikus lettél – feleli erre ő. – Vegyük például a postai dolgozókat. Azért utálják olyan sokan a munkájukat, mert senki nem mondja nekik, milyen jól végzik.
– De hát nem is végzik jól.
– Nem végzik jól, mert úgy gondolják, senki nem törődik vele, hogy jól végzik-e – felelt erre a barátja.

Buchwald tovább sétált a barátjával az utcán, és öt építőmunkást pillantottak meg, akik ebédeltek.
A barátja megállt és így szólt hozzájuk:
– Nagyszerű munkát végeznek, emberek! Biztosan nehéz és veszélyes ez a munka.
A munkások gyanakodva méregették Buchwald barátját.
– Mikor fejezik be? – kérdezte ő.
– Júniusban – mordult egyikük.
– Hát ez lenyűgöző! Biztosan nagyon büszkék arra, amit itt csinálnak!

Ahogy továbbmentek, Buchwald így szólt:
– Még mindig úgy gondolom, hogy semmit nem érsz ezzel.
– Ellenkezőleg – felelt a férfi. – Ha ezek a munkások elgondolkodnak a szavaimon, jobb érzésekkel fogják végezni a munkájukat, és ez valamilyen módon a városnak is javára válik.
– De nem tudod ezt egyedül elérni – szólt Buchwald. – Te csak egyetlen ember vagy.
– De nem csüggedek el – válaszolt a férfi. – Remélem, sikerül másokat is bevonni a kampányomba.
Tovább sétáltak az utcán.
– Te rámosolyogtál egy szürke kis nőre! – szólt Buchwald a barátjához.
– Igen, tudom – felelt ő. – És ha ez egy tanárnő, akkor az osztályának fantasztikus napja lesz ma.

***
Legtöbben nem ismerjük fel, milyen hatást tudunk gyakorolni a világra azzal, hogy az emberekkel egyesével megosztjuk Isten szeretetét. Amikor ezt tesszük, láncreakciót indítunk el, aminek óriási eredménye lesz Isten országára nézve. Óriási változást lehet munkálni a világban látszólag jelentéktelen kis kedvességekkel.

Nincsenek megjegyzések: