Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A NewYork-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
– Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet – mondta a barátja. – Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!
– Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
– Ez őrültség! – mondta a barátja.
Egyszer csak megszólalt az indián:
– Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet – mondta a barátja. – Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!
– Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
– Ez őrültség! – mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
– Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
– Nem – válaszolt a bennszülött –, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
– Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
– Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
***
Te meghallod-e a mindennapokban Isten, a szeretet szavát? Figyelsz-e a ki nem mondott szavakra? A gesztusokban megbújó másodlagos jelentésekre?
Felfigyeltél-e már olyan apróságokra, ami mellet más elmegy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése