szombat, február 13, 2016

Nagyböjti gondolatok: Ha kenyeret adsz az éhezőnek, felragyog világosságod.

Február 13. szombat: Iz 58,9b–14; Zs 85; Lk 5,27–32

Az Istennel járni naponként, az Ő útján, az egy teljesen más állapot. Az ilyen ember megtisztul, átalakul, mert az Úr vele van. Isten mindannyiunkat óvja és védi, de aki tudatosan keresi a Vele való életet, annak az embernek az életét még inkább az Úr kegyelmei gazdagítják.

Ha minden napunkat oda tesszük az Úr elé, akkor az Ő áldása fog munkánkon, életünkön, emberi kapcsolatainkon nyugodni. Remény, béke és hit járja át az ilyen ember lelkét. Az útján mellette haladó emberek megérzik rajta, hogy Krisztus-hordozó, és kapnak ebből a fényből. Életünk pillanatai, a kihívások, reményvesztett állapotok más megvilágításban tűnnek fel, ha Isten szemével nézzük őket.

Ma talán erre van a legnagyobb szükségünk: az Isten szemével meglátni a jót egymásban és mindenben, ami körülvesz bennünket. Merjünk hát hinni a Jóságos Istenben, merjünk Mellette dönteni, merjünk Vele együtt élni, hogy "világossága beragyogja a sötétséget". 

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Fel- és leiratkozás, információk: https://www.szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet

Nincsenek megjegyzések:

Lefekvés előtti gondolat a szeretetszolgálat és ferences világi rend védőszentjének, Árpádházi Szent Erzsébetnek ünnepén.

„Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25) Árpádházi Szent Erzsébet életének tanítása ma is érvényes: szeretetszolgálata és mély istenhi...