Oldalak

vasárnap, február 14, 2016

Árnyékaink... Imre atya írása

Amikor megláttalak, szemmel láthatóan bántott valami... Aztán sebtében elmondtad, hogy szomorú vagy, mert valamit elrontottál, valamit elhibáztál... Nem volt ugyan főbenjáró dolog, de következményei csak rontottak jelenlegi helyzeteden... 

Éreztem, hogy most én sem tudok segíteni rajtad. Mondtam ugyan, hogy: van így az ember. Meg azt is, hogy: hozzátartozik halandó voltunkhoz, hogy néha, ha jót is akarunk tenni, rossz születik belőle... 
De láttam, hogy őszintén bánt az „árnyékod”.

És akkor mentő gondolatom támadt...

Minden embernek van árnyéka! Kinek kisebb, kinek nagyobb... Kinek feltűnőbb, kinek rejtettebb...
Vannak olyan emberek, akik úgy akarnak árnyékuktól megszabadulni, hogy tagadják azt. Másokéra ujjal mutogatnak, a magukét azonban makacsul cáfolják...

Vannak emberek, akik folyton menekülnek előle. Sokszor egy egész életen keresztül. Addig futnak, amíg bele nem fáradnak, és csak nagy későn veszik észre, hogy nem tudnak megszabadulni árnyékuktól...

Vannak aztán olyanok is, akiknek van annyi bátorságuk, hogy együtt éljenek az árnyékukkal...
Van bennük annyi alázat, hogy elfogadják azt, álljanak hozzá, mindegy, hogy milyen nagy és milyen sötét... 

Ezek az emberek ezáltal lesznek – emberibbek.
Ezek az emberek ezáltal lesznek – megbocsátók.
Ezek az emberek megtanulták, hogy saját maguk – és mások árnyékával irgalmasabban bánjanak, hisz az hozzátartozik embervoltunkhoz...

Végül vannak olyanok, akik árnyékukkal Krisztus keresztjének árnyékába állnak.
Ezek boldogabban élnek, mert érzik, hogy Valaki megszabadította őket az árnyékuktól...
Ezek minden árnyékuk ellenére derűsebbek, mert tudják, Valaki – ha kérik – megbocsátja hibáikat, vétkeiket és bűneiket...
Ezek mindig újrakezdik, képesek arra, hogy felálljanak, mert hisznek abban: Valaki – ha kérik – vállára veszi őket...

Én is ilyen ember akarok tenni... Holnap, nem: még ma, a nagyböjt kezdetén szeretnék a Kereszt alá állni, és ott sokakkal találkozni! 

Veled is!
Jöjj hát Te is!
Jöjjetek hát Ti is!

Ezt kívánja szeretettel minden Hívének és Olvasójának,

Imre atya

Stuttgart, 2016. Nagyböjt I. vasárnapján

Nincsenek megjegyzések: