Ma, Szeplőtelen fogantatás ünnepén arra a hittitokra, hitigazságra emlékezünk, hogy Mária létezésének, azaz fogantatásának első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől. A jelképekben megfogalmazódó evangéliumi részlet arra utal, hogy ez a bűntől, a szeplőtől való mentesség Isten ajándéka, ami ugyanakkor Mária szabad együttműködését is feltételezi.
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! - mondja az angyal Máriának. A kegyelem az a talaj. az a hely, ahol a teremtmény találkozhat Teremtőjével. A kegyelem az, amely által Isten „lenyúl”, „lehajol” a teremtményhez, az, amely betölti az ember Isten utáni vágyakozását.
Isten szeretet, mondja Szent János apostol (1 Jn 4,8) és amint ez kilép a Szentháromságból, az ugyanaz, mint ha azt mondjuk: Isten kegyelem. Ugyanis Isten szeretete csak a Szentháromság keblén, az isteni személyek egymás közötti kapcsolatában természetesség, vagyis szükségesség, minden más esetben kegyelem, vagyis ajándék. Például az, hogy az Atya szereti a Fiút, az nem kegyelem vagy ajándék, hanem atyai szükséglet, vagyis bizonyos értelemben kötelesség, viszont az, hogy bennünket, embereket szeret az Atya, az tiszta kegyelem, szabad és meg nem érdemelt jóindulat.
Kegyelemmel teljes – mondja az angyal Máriának. Ezek a szavak Mária helyzetének ajándék jellegét hirdetik. Mert méltóságának alapja az, hogy az ő szíve alatt testesült meg Jézus Krisztus, Isten kegyelmének teljessége. Mária az a "terület", amelyen a második isteni személy a világba lépett. S a katolikus egyház meggyőződéssel vallja, hogy ezt a "területet" Isten kezdettől fogva tisztává tette, azaz még a bűn árnyékától is megóvta. Ezt a különleges helyzetet az istenanya ajándékként birtokolta és élte meg.
Mária teljes joggal magáévá tehette az apostol szavait és elmondhatta: Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok (1 Kor 15,10). A kegyelem az, ami teljes magyarázatot ad Máriáról. Ebben áll az ő nagysága és szépsége. Eljön egy pillanat – írja a költő, Ch. Péguy – amikor már nem lesz elég számunkra saját védőszentünk, sem templomunk védőszentje, sem a legnagyobb védőszentek, hanem vissza kell térnünk őhozzá, aki a legkedvesebb Istennek, aki a legközelebb áll Istenhez „Hozzá, Máriához, mert kegyelemmel teljes”. Igen, nagyon egyszerű és igen mély értelmű szavak. Igen, Mária azért Mária, mert kegyelemmel teljes, és mindent elmondtunk róla, ha azt mondjuk: kegyelemmel teljes.
Történjék velem a szavaid szerint - válaszolja Mária az angyali üdvözletre. Ez az elfogadás arra utal, hogy Isten ajándékai az ember részéről szabad együttműködést feltételeznek. Így volt ez Mária életében is. Szeplőtelenségét, kiváltságos helyzetét ajándékként birtokolta, de neki is szenvednie, küzdenie kellett. Növekednie kellett a hitben, a reményben és a szeretetben, hogy végérvényesen azzá válhasson, akinek Isten megálmodta őt. S ebben az Istenre hagyatkozó szabad önmegvalósításban mindannyiunk számára példát adott.
Miután Mária végighallgatja az angyal szavait, és igent mond az Isten tervére, leszáll rá a Szentlélek, és szíve alatt megfogan Jézus. A Megváltó világba érkezésének pillanata ez, az Isten által mondott ígéret beteljesedése. Ez az a pillanat, amikor teljesül kérésünk, megnyílik az ég, és Isten leszáll a földre, Isten Fia megfogan anyja méhében, s Mária hamarosan világra hozza gyermekét, a világ Megváltóját.
Jézus Krisztus megtestesülésével az üdvösségtörténet új korszaka kezdődik el. Az evangéliumi történet szerint az angyal a követezőt mondta Máriának: „a Szentlélek száll le rád és a Magasságbeli borít be árnyékával”. Máriára ahhoz hasonlóan száll le a Lélek, ahogyan a teremtéskor lebegett a vizek felett (Ter 1,2). Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy egy új teremtésről van itt szó, a világ újjáteremtéséről, a megváltásról.
Természetesen mindkettőben Isten cselekedetéről, mégpedig teremtő tettéről van szó. Isten, aki egykor megteremtette a világot, most újjáteremt mindent és Isten, aki az idők kezdetekor megalkotta az embert, az idők teljességében Fia által emberré lesz, újjáalkotva ezzel az emberi természetet.
És, ha már felidéztük a teremtéstörténetet, akkor meg kell említenünk, hogy a két asszony, Éva és Mária személye is azt erősíti meg, hogy egy új teremtésről van szó. Az egyházatyák ugyanis már a kezdetektől fogva párhuzamba állítják Évát, akinek engedetlensége miatt a bűnbeesés megtörténik, és Máriát, akinek engedelmessége, IGENje lehetővé teszi, hogy a bűnöktől megszabadító Krisztus a világba jöjjön. Jézus e világba érkezése tehát egy egészen új korszakot nyit meg, hiszen mindazok számára, akik eddig bűneik miatt sötétségben jártak, most felragyog a megváltás fénye.
A mi életünkben is valami új kezdődhet el, ha Máriához hasonlóan mi is befogadjuk életünkbe Jézust. Ez a lelki újjászületés bennünk is Isten Lelke által történhet meg. A taizéi ökumenikus közösség alapítója, Roger testvér a következő szavakkal imádkozott az újjáteremtő Lélekhez: „Szentlélek Isten, add, hogy minden pillanatban rád figyeljünk! Oly gyakran elfelejtjük, hogy bennünk laksz, bennünk imádkozol, és általunk árasztod ki a szeretetet a világba. Add, hogy mindig érezzük jelenlétedet, amely szüntelenül megújít bennünket!"
Az elmúlt vasárnapon meggyújtottuk a második gyertyát is az adventi koszorún. De mégsem elég ez a tűz, ez a fény, ez a lángolás, mert ez csak a külső sötétséget képes eloszlatni. Nekünk a Szentlélek Istenre van szükségünk ahhoz, hogy körülöttünk ne csak a gyertyák égjenek, a külső fények világítsanak, hanem lángra lobbanjon szívünkben a szeretet és az Isten utáni vágy, amely képes lesz eloszlatni a belső, a bűn okozta sötétséget. Isten Lelke szeretné számunkra újra felragyogtatni a hit fényét és felszítani bennünk a remény néha már csak pislákoló lángját. Engedjük, hogy megtegye.
Szeplőtelen fogantatás ünnepén köszönjük meg Istennek, hogy a Mária tiszta lényében testet öltő Jézus, kiszabadított bennünket a bűn halálos szorításából. És imádkozzunk, hogy a Szeplőtelen Szűz példáját követve az élet sötét óráiban is elfogadással, igennel tudjunk válaszolni Isten rejtélyes közeledéseire, különösen a most kezdődő Irgalmasság évében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése