Oldalak

péntek, december 04, 2015

Adventi gondolatok: December 4. Péntek - Vakon, tapogatózva élni nagyon rossz lehet…


Vakon, tapogatózva élni nagyon rossz lehet; de a lelki vakság még ennél is rosszabb.


 
Izajás próféta, akinek küldetése, a többi prófétához hasonlóan, hogy figyelmeztesse a népet Isten előtti kötelességére, és hogy reményt öntsön a csüggedőkbe, az elhagyatottakba és a szenvedőkbe, arról beszél a mai olvasmányban, hogy hamarosan eljön a Megváltó, aki megnyitja a vakok szemét, és megszabadítja a választott népet.

Szent Máté evangélista már arról számol be, hogy e prófétai ígéret valóra vált és Jézus személyében eljött a beígért Megváltó.
Az evangéliumi szakaszban a két vaktól, akik Jézus segítségét kérve követték őt, megkérdezi az Úr: hiszitek-e, hogy tudok rajtatok segíteni? Hisszük, Uram! – volt a válasz. Akkor megérintette szemüket és így szólt: Legyen a hitetek szerint! – abban a pillanatban megnyílt a szemük és láttak.

Még a világtalan, vak emberek is követték Jézust, mert megérezték, hogy Ő a világ igazi Világossága. Bárcsak mi is szüntelen az Ő nyomdokait követnénk!

Milyen az én hitem? Életemet rátudom-e bízni, vakon Istenre? Észreveszem-e a mindennapok zűrzavarában Jézus Krisztust? Figyelek-e embertársamra? Vagy a szürke-hétköznapok gondja, baja annyira leköt, hogy nem látom se Istent se embertársaimat?

Urunk Jézus, Te a vakoktól hitet kértél, majd hitük láttán szívük vágyát is teljesítetted azzal, hogy visszaadtad látásukat.
Add, hogy kegyelmedből mi is elnyerjük a testi látás mellett az üdvösséghez szükséges lelki látást is, és e szentmiseáldozat keretében, a fehér ostya színében fölfedezhessünk téged, aki visszaadtad a vakok látását, és képes vagy meggyógyítani a mi lelki vakságunkat is. Ámen.

Iz 29,17-24; Zs 26; Mt 9,27-31

Nincsenek megjegyzések: