Oldalak

hétfő, december 14, 2015

Adventi gondolatok: December 14. hétfő

„Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát, Istentől kap választ,  a szeme megnyílik.”

Bileám szavai arról tanúskodnak, hogy Isten Lelkének ereje az átkot is képes áldássá változtatni. Az ember, aki hallani akar és látni, aki nem zárja el szívét, az kérdéseire magától Istentől kap választ és meglátja őt, aki az Igazság. Betelik a Szentlélekkel és az ő szócsöve lesz, nem emberi szavak és szándékok közvetítője többé.

Ami viszont Jézus ellenfeleit illeti, ők megmaradnak az emberi gondolatoknál. Miközben Jézus hatalmának eredetét firtatják, esélyt sem adnak arra, hogy ez a hatalom az ő szívüket is megérintse, s az átkot áldássá tegye. Előre kitervelt forgatókönyv szerint teszik fel a kérdést, hogy majd vádolhassák – a főpap előtt is az lesz az ellene felhozott egyik legsúlyosabb vád, hogy a templom ellen beszélt.
Jézus válasza zseniális. Egyszerre fordítja az írástudók fegyverét vissza rájuk, s tesz tanúságot arról, hogy Keresztelő János küldetése a legszorosabb kapcsolatban van az övével.

Az írástudók olyan dilemmával találják szembe magukat, amellyel nem tudnak megbirkózni. Továbbra is megmaradnak a felületes emberi gondolatok szintjén. „Ha azt mondjuk, »a mennyből volt«, azt feleli...” Nem azon gondolkodnak, ami a mondat tartalma, hanem hogy akkor eredeti logikájuk alulmarad Jézuséval szemben. „Ha pedig azt mondjuk: »Az emberektől«, akkor meg félnünk kell a néptől...”
Itt is merőben emberi szempontok vezérlik őket: maguk bizonyítják, hogy sem Isten küldöttét, sem a nép róla alkotott véleményét nem veszik komolyan, egyedül pozíciójuk fenntartása érdekli őket. Ha meggyőződéssel állítanák, hogy János nem az Isten embere volt, becsületesebbek volnának, mint így.
„Nem tudjuk.” Ez a cinikus kibújás a válaszadás alól azért bűnös, mert mögötte nem az igazság megismerése utáni vágy húzódik meg, hanem a közöny, amely lényegében elutasítás.

Az agnoszticizmus álláspontja a legkényelmesebb megoldás. Nem keres, nem állít, nem tagad, nem kötelezi el magát, nem vállal felelősséget. A felelősség alól mégsem bújhat ki senki. Ha számára a végső kérdés nem lényeges annyira, hogy kutassa rá a választ, akarva-akaratlanul állást foglalt. Hiszen az Úr válasza nem puszta információ, hanem teljes valónkat mozgósító felhívás, mely egészen átalakít, és Isten üzenetének jelévé, hordozójává akar tenni.

Szám 24,2-7.15-17a; Mt 21,23-27  

Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: