Oldalak

szombat, december 12, 2015

Adventi gondolatok: December 12. Szombat – „De nem ismerték fel…”

„Illés valóban eljön, és helyreállít mindent” (Mt 17,11) válaszolja Jézus a tanítványok kérdésére.

Jézus Malakiás próféta jövendölésére utal. Mégis meglepődhetünk, hogy jelen időben beszél róla, hiszen épp ő mondja Keresztelő Szent Jánosra utalva, hogy már elérkezett. Hiszen Szt. Lukács szerint Keresztelő János „Illés lelkével és erejével” (Lk 1,16) lépett az emberek közé. Ő az, akit Isten Lelke, a prófétákat elemi erővel elhívó és küldő Lélek betölt. Ő az, aki „már anyja méhében eltelik Szentlélekkel” (Lk 1,15). „Mondom nektek, hogy Illés már eljött” (Mt 17,12): Isten Lelke végérvényesen megérkezett a világba.

Az igazság Szentlelke, mint a teremtés kezdetén a vizek felett lebegett, ma ott lebeg „a szívek, szíveink felett”, befogadásra vár, hogy újjáteremtsen bennünket. „Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya” (Sir 48,1).

Illés lelkületének örvénye képes igazzá tenni a szívünket, szavainkat. Illés felismerte és tanúságot tett az igaz Istenről Baal papjaival szemben - ma ezt nekünk kell tennünk.
Illés példája érzékennyé teszi hallásunkat az alig hallható hívásokra. Isten nem a földrengésben, de a leveleken elnyugvó szellőben lett egészen hallható a próféta számára. A közeliben, a felebarátunk öregedésében, a megfogyatkozott egészségű ember szenvedésében, a meg nem értett személy szomorúságában, a gyermek türelmetlenségében; a felebarát gondjában-bajában.

Felismerjük őt? Illés már eljött mondja az Úr, „De nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük. Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik” (Mt 17,12).
Igen, a próféta és a prófétai szó mindig kiszolgáltatott. Még ha megérinti is az ember szívét, akkor sem biztos, a jó lesz az erősebb, és nem a visszahúzó rossz.
Így aztán kényünk-kedvünk szerint bánunk a prófétai szóval és olykor azzal is, aki azt továbbítja. Ilyen kiszolgáltatott volt Keresztelő János, de az Úr Jézus is. Ma, „sorsa” rajtunk múlik, azon, hogy miként fogadjuk őt, és ez megdöbbentő felelősséget jelent a mi számunkra.

Tudatában vagyunk ennek?

Sir 48,1-4.9-11.; Mt 17,10-13

Nincsenek megjegyzések: