Oldalak

hétfő, október 26, 2015

„Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...” – Imre atya írása

Tegnap ismét eljöttél. Hosszú napod volt, mondod, és újabban - félsz. Szemeden is látom... Nem is csoda, hisz ez a menekült-áradat valahol mélyen mindenkiben félelmet kelt, másrészt Te nyakig benne vagy, hisz munkád épp velük (is) kapcsolatos... Mesélem is Neked, hogy nem Te vagy az egyetlen, aki fél, annyi és annyi ember keres, kérdez engem is... Mindegyikük szavában ott bujkál az aggódás, az ijesztő félelem: Mi lesz velük? Mi lesz velünk?

Aztán, mondod tovább, a mindennapok szokásos szorongása is benned vacog: Mi lesz velem?...

Nem csoda, hogy félsz... Mostanság még én is félek, csak nem vallom be...

Ehelyett a Szentírást idézem Neked (és magamnak is). Amikor megszülettél, Isten válladra tette a kezét, és azt mondta Neked: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.” (Jeremiás Könyve 1,8)

Ha néha ilyen nagy egzisztenciális félelmeid vannak, mint most is, akkor meríts erőt ezekből a szavakból: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Ha sötétség borul rád és bizonytalanná válik a következő lépés, akkor is gondolj erre: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Ha hirtelen köd vesz körül és elveszíted az irányt, akkor is kapaszkodj ebbe a mondatba: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Ha néha eltévedsz az élet útján, vagy zsákutcába kerülsz, akkor jusson eszedbe: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Ha barátaid cserbenhagynak, akkor ebből a mondatból meríts erőt: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Ha az az érzésed, hogy benned és körülötted a semmi tátong, akkor is érvényes az Úr szava: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Ha kétely merülne fel benned, hogy van-e még rokon-lélek, együtt érző barát, vagy embertárs, akkor is erre gondolj: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak...”

Életed útján soha nem vagy egyedül. Isten mindig veled tart! Csak néha időre lenne szükséged, hogy ezt az ima csendjében tudatosítsd magadban.

Amit az Úr Neked ígért valamikor 18, 35, 42 vagy 70 évvel ezelőtt, az ma is érvényes, sőt holnap is az: „Ne félj ..., mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.” (Jeremiás Könyve 1,8)

Menj hát bátran az élet útján!

Ezt ajánlja Neked szeretettel

Imre atya

Forrás: Stuttgarti katolikusok

Nincsenek megjegyzések: